„A török alkotmány elismeri a vallásszabadságot minden állampolgára számára”

XV. Benedekre utalva megállapította, hogy a béke fáradhatatlan munkása volt az első világháború során, Boldog XXIII. János, törökországi apostoli delegátus, és az isztambuli latin helynökség apostoli adminisztrátora pedig a „törökök barátja” volt.

A régóta tartó közel-keleti válságra utalva a Szentatya megállapította, hogy az nyomasztólag hat a nemzetközi életre, és a terrorcselekmények továbbterjedésének kockázatával jár. A Szentatya elismeréssel szólt számos ország, közöttük Törökország erőfeszítéseiről, amelyek elkötelezték magukat Libanon békéjének helyreállításában. Ismételten felhívást intézett a diplomáciai testület képviselőin keresztül a nemzetközi közösséghez: felelősségük tudatában továbbra is tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy az érdekelt felek között előmozdítsák a párbeszédet.

Franciáról angolra fordítva a szót XVI. Benedek arra utalt, hogy Törökország mindig is a híd szerepét töltötte be Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa között, mint kultúrák és vallások útkereszteződése. Az elmúlt évszázadban modern állammá vált, mégpedig azért, mert szekularizált politikai rendszert választott, amely világosan különbséget tesz a polgári társadalom és a vallás között. Az a tény, hogy az ország lakosságának nagy többsége muzulmán, jelentős tényező a társadalmi életben, amelyet az államnak figyelembe kell vennie. A török alkotmány azonban az ország minden állampolgára számára elismeri a vallás- és lelkiismeret szabadságot.

„Természetesen remélem, hogy a hívek, bármilyen vallási közösséghez is tartozzanak, továbbra is élvezni fogják ezeket a jogokat” – mondta a Szentatya. Leszögezte, hogy a vallásszabadság az emberi szabadság alapvető kifejezése és a vallások tevékeny jelenléte a társadalomban, mindenki számára a haladás és a gazdagság forrása. Ez azt jelenti, hogy a vallások nem kívánnak politikai hatalmat gyakorolni, továbbá kifejezetten elutasítják az erőszakot, mint a vallás törvényes kifejezésmódját.

Ismételten megállapította, hogy nagy szükség van a vallások és kultúrák közötti hiteles párbeszédre. Hangsúlyozta nagy megbecsülését a muzulmánok iránt, arra bátorítva őket, hogy továbbra is működjenek együtt a keresztényekkel, egymás kölcsönös tiszteletben tartásával, minden ember méltóságának előmozdítására, a társadalom növekedését célozva.

A Szentatya gondolatai végül az első keresztény közösségeknek szóltak, amelyek ezen a földön növekedtek, különösen Pál apostol alapításában, aki ezt írta a galatákhoz: „Testvérek, ti szabadságra vagytok hivatva. Csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Az egész törvény ugyanis ebben az egy mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.

A katolikus egyház meg kívánja erősíteni együttműködését az ortodox egyházzal, és mint ahogy a II. vatikáni zsinat hangsúlyozta, az egyház keresi az együttműködést minden vallás híveivel és vezetőivel, különösen a muzulmánokkal – fejezte be beszédét a Szentatya, abban a reményben, hogy törökországi utazása számos gyümölcsöt hoz majd.

VR/Magyar Kurír

Kép: news.bbc.co.uk