Török László: Az Eucharisztia az „egység jele”

Elhangzott június 23-án, az Esztergom Budapesti Főegyházmegye papjainak zarándoklatán Péliföldszentkereszten.

Urunk Jézus!
Ahogy a megszólításodban is benne van, Te mindannyiunk Ura vagy. Te a Golgotán egyszer, s mindenkiért bemutatott áldozattal, feláldoztad a tested. Ennél jobb és láthatóbb jelet nemigen tudtál volna adni az egységre. Azonban nem az Ószövetség teljesen elégő áldozatát választottad, mely megsemmisítette volna tested, hanem ránk hagytad hívőkre és nem hívőkre egyaránt a Te testedet és véredet, a kenyér és bor színe alatt. Már a nem vallásos is, aki nem hisz az Eucharisztia misztériumában, ha nem is tudja, de érzi, hogy valami isteni, valami transzcendens, valami több található a tabernákulumban pár darab ostyánál. A misztérium erejében egységbe fogsz minket, hívőket és nem hívőket egyaránt azáltal, hogy ugyan különböző mértékben bele-bele pillantunk értelmünkkel is ebbe a titokba, de mégis mindenki számára titok maradsz.

Minden istenhívő vallás számára fontos az Isten jelenlétének megtapasztalása. Te az igaz Istenként nem emberi testben maradtál velünk, hanem egy sokkal nagyobb ajándékot adva, megaláztad magad, és az Eucharisztia szentségében megtaláltad annak a módját, hogy látható formában is biztosítsd jelenlétedet, és ne csak velünk, hanem bennünk is maradj.

Más egyházi közösségekkel is a Te tested és véred lehet a kulcs az ökumenizmushoz, az egységhez. Noha most még emberi gyarlóságaink miatt inkább bezárt ajtó, mintsem kulcs és összekötő. Mindannyian a keresztény vallásban tisztelettel és alázattal olvassuk és hisszük, amit a Szentírásban olvashatunk az utolsó vacsoráról, azaz az első szentmiséről. Mindannyian részesedni szeretnénk a mennyország öröméből itt a földön. II. János Pál pápa azt írja a Mane nobiscum Domine kezdetű apostoli levelében, hogy az Eucharisztia vétele bizonyos módón lehetővé teszi, hogy elővételezzük a mennyországot itt a földön. A szentáldozásban „jóllakhatunk” Isten szeretetével itt a földön, beteljesedést várva az égben.

Sokszor vagyunk úgy Uram, hogy keressük azt a pontot, ami összetartozásunkat fejezi ki a Katolikus egyházon belül. Tudjuk, hogy Téged, a Szentháromságos Istent imádás illet, és azt is tudjuk, hogy a Te földi helytartód a Szentatya, XVI. Benedek pápa, azonban sokszor nem vesszük észre a legnyilvánvalóbbat: Az Egyház a Te Fiad, Jézus Krisztus Misztikus Teste, és mi mindannyian Õt veszünk magunkhoz. Mennyire különbözőek vagyunk! Más lehet a bőrszínünk, más a nyelvünk, más a kultúránk, más a gondolkodásmódunk. De nem is kell ilyen nagy távlatokban gondolkodnunk. Elég, ha csak az egyházközségeken belül nézünk szét. Még nálunk is jobban tudod, hogy Urunk, hogy mennyi összetűzés, mennyi viszály származik különbözőségeinkből. Te azonban mindannyiunk számára ugyanaz vagy a tabernákulumban, mindannyian Téged akarunk magunkhoz venni az Oltáriszentségben. Szent Pál is mondja a korinthusiakhoz írt levelében: „Mi ugyanis sokan egy kenyér és egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesedünk.”

Nekünk papoknak különösen meg kell látnunk az egységet az Eucharisztiában, mert mi egységesen azok a kiválasztottak közé tartozunk, akiknek Jézusunk Te adtad meg azt a hatalmas ajándékot, hogy minden nap a kezünk között végbemenő nagy csoda által a konszekrácíó szavaira valóságosan megjelensz közöttünk. Ránk, papokra bíztad magadat az Oltáriszentségben, hogy megerősítsünk Veled másokat, és kiszolgáltassunk téged minden szentmisében.

Urunk Jézus! Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy megértsük és megéljük az egységet a Te szent tested és véred, az Eucharisztia által. Ámen.