Történelmi jelentőségű összefoglalás az egyház társadalmi tanításáról

Vatikán Az egyház társadalmi tanítását összefoglaló kötet öt évig tartó munka eredménye. A könyv három részben és 12 fejezetben foglalja össze az egyház és a pápák több mint 100 évet felölelő társadalmi tanítását. A munka elvégzésével maga II. János Pál pápa bízta meg a Iustitia et Pax Pápai Tanácsot, még 1999-ben. A csekély sajtóvisszhang ellenére az október 25-én megjelent kézikönyv fontos eseménynek számít. A kötetről bővebb ismertető olvasható a Zenit hírügynökség olasz nyelvű kiadásában.
A bevezető szerint az írás „a korunkat jellemző szövevényes jelenségek erkölcsi és lelkipásztori megközelítésében kíván eszközként szolgálni”. Szándéka, hogy „az egyéni és a kollektív magatartásformákhoz és választási lehetőségekhez” adjon útmutatást.
Alapvető teológiai irányelvek
Az összefoglaló mű bevezető része egy sor, az Egyház társadalmi kérdéseket taglaló irányelveinek alapját képező fontos teológiai kérdést tárgyal. A szöveg mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy nem csupán emberbaráti szempontok, vagy politikai érdekek indokolják a társadalmi kérdésekben tanúsított elkötelezettségét. Az ember fölfedezte Isten feléje irányuló szeretetét, megtanulja, hogy ne elégedjék meg sajátmagával, hanem mind igazabb és emberibb kapcsolatrendszert építsen ki felebarátaival.
A kézikönyv első része a spirituális és az evilági valóság egyensúlyának keresésével is foglalkozik. A Vatikáni zsinat „Gaudium et spes” konstitúcióját idézi, mely éppen a törvények és értékek vonatkozásában fogadja el az evilági ügyek önálló voltát. Ugyanakkor föl sem merülhet bennünk, hogy ez az önállóság Isten bárminemű figyelembevétele nélkül létezne.
Ha az emberiség ragaszkodik az értékek kizárólagosan evilági jellegéhez, akkor ez elidegenedéshez vezetne, mely az egyének közti szolidaritást is veszélybe sodorná – jegyzi meg II. János Pál „Centesimus annus” kezdetű enciklikáját idézve a kiadvány.
Politika és vallás
A kézikönyv alapvetően arra törekszik, hogy igazságos képet adjon az egyház társadalmi kérdésekben betöltött szerepéről. Az egyház azáltal, hogy az Evangélium értékeit hirdeti – Isten országát szolgálja. „Csonka az evilági értelemben vett Birodalom, ha nem Krisztusnak az Egyházban jelenlévő és az eszkatológiában kiteljesedő Királysága uralkodik felette. Minthogy egy politikai rendszerhez sem kötődik, ezért az Egyház semmiféle politikai közösséggel sem téveszthető össze” – szögezi le a dokumentum. Egyúttal rámutat: Isten országának eljövetelét nem valamiféle különleges társadalmi, politikai, vagy gazdasági szerveződés által tapasztaljuk meg, hanem éppen azáltal, hogy az ember mint egyén, Isten felé, tehát a tökéletesség felé törekszik, s így az emberi társadalom fejlődését is szolgálja: igazságra és szolidaritásra késztet.
Küldetésének keretén belül az Egyház – szerepének részeként – a férfiak és a nők örömeiben, reményeiben, gondjaiban, bánatában mindenhol és mindig osztozik. (60.sz.)
Az a tény, hogy az Egyház a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban vallja: nem tévesztendő össze semmiféle politikai szervezettel, nem azt jelenti, hogy a fentiekben említett küldetése elől kitérne. A természetfelettiség nem olyasvalami, ami a természetes végeztével kezdődik, ellenkezőleg: az, ami magasabb szintre emeli azt. Így tehát – a hit és a kegyelem természetfölötti és teológiai rendjét tekintve – semmi sem lehet távoli és idegen a teremtés rendjétől, s az embertől. (64.sz.)
Ezt a gondolatmenetet követve állapítja meg a dokumentum, hogy a társadalomelmélet az Egyház szerves részét alkotja. A megváltás terve magától értetődően kapcsolódik az igazság és a könyörületesség kérdéséhez. Mindazonáltal a társadalomelméletnek is vannak határai. Az Egyház – emlékeztet a 68. sz. pont – a „technikai kérdéseknél” nem avatkozik közbe és a társadalom szervezésére semmiféle rendszert, vagy mintát nem javasol
A kézikönyv védelmébe veszi az Egyháznak azon jogát, hogy társadalmi kérdésekben saját irányelveit hirdesse. Ezeknek az elveknek a hirdetése az Egyház nevelő tevékenységéhez tartozik, a benne hirdetett igazságok forrása pedig az emberi természetből és az Evangéliumból fakad. Az Egyház joga és kötelessége, hogy „az Evangélium szabadító szavait” hirdesse a világban. (70.sz.).
Folyamatos tevékenység
A kiadvány megállapítja, hogy a különféle kérdések és nyilatkozatok révén az Egyház társadalomelmélete szüntelenül alakult. Ez az átalakulási folyamat még mindig tart.
Ezt a tanítást nem lehet egy bizonyos társadalmi-gazdasági szintre szorítani. A társadalomelmélet természeténél fogva teológiai indíttatású és a kinyilatkoztatásra, valamint az egyházi hagyományokra épül.(72-74.sz.). E tekintetben hit és értelem karöltve s oly módon cselekszik, hogy „Krisztus misztériuma ragyogja be az ember misztériumát” .(75