De ezt előszeretettel meghagyjuk elméleti szinten. Az már csípi a lelki szemünket, ha valaki a magatartásunkba beleszól. Ismert szöveg, hogy a felnőttet már nem lehet alakítani. Igen, de mi van akkor, ha csak testileg lett felnőtt, lelkileg nem?
A gyereket viszont muszáj nevelni. Kell az erkölcs. Még akár olyan áron is, ha esetleg átkereszteljük, mert ódzkodunk az ódivatú szavaktól. Az erkölcs szó is ilyen. Nevezhetjük felelősségtudatnak, tudatos magatartásnak, vagy bárminek, a lényeg nem változik: nem dönthetjük el kedvünk szerint, mikor mit cselekszünk.
Vannak általános normák, amelyek szívünkbe lettek írva, és ezeket a szabályokat holmi ráérő, unatkozó, jómódjukban fortyogó emberek ötletgyűjteményei nem írhatják át.
Sánta János