Toledói Szent Ildefonz

607 körül született. Szülei akarata ellenére lett a Toledó közelében fekvő agaliai Szent Kozma és Damján bencés monostor szerzetese. A források szerint Sevillai Izidor tanítványa volt.

Apáttá választották, több toledói zsinaton vett részt. Ildefonznak tulajdonítják, hogy a 656-ben tartott 10. zsinaton elrendelték Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét, mely december 18-ára került a liturgikus naptárban. 657-ben diákonus volt, amikor Recensvitus király kívánságára elfogadta az érseki kinevezést.

Ildefonz érsek meggyőződéses védelmezője volt Szűz Mária szeplőtelenségének. Élete vége felé, a december 18-i Mária-ünnep vigíliáján, amikor a papsággal és a néppel a kora reggeli zsolozsmára, matutinumra vonultak a székesegyházba, megjelent neki a Szűzanya. A hagyomány szerint a templomba lépve rendkívüli fényességet láttak a hívek: az egész templomot mennyei illat töltötte be, s oly nagy fényesség támadt, hogy csak kevesek szeme bírta azt elviselni. Ildefonz az oltárhoz ment, hogy imádkozzon, s e pillanatban meglátta Máriát. A Szent Szűz dicséretet mondott neki hűséges szolgálatáért, s egy miseruhát adott át, melyben ezután a Mária-ünnepeken misézett.

Legendája szerint Szent Leokádia is megjelent Ildefonznak, megmutatta a sírját, és fátyla egy darabját adta emlékül a bencés szerzetesnek.

667. január 23-án halt meg. Szent Leokádia bazilikájában temették el. Földi maradványait 750 körül az arab hódítók elől a zamorai Szent Péter-templomba vitték át.

Műveit négy csoportba rendezte, de csak a teológiai témájúak maradtak fenn. Írásain nagyon érezhető Szent Izidor hatása. Lelkiségében kitűnik a Mária-tisztelet.

Ünnepe halála emléknapjára, január 23-ára került.

Magyar Kurír

(gj)