Mint azt tegnap hírül adtuk, dr. Tomka Ferenc egyházszociológus könyvet készül megjelentetni az Egyház kommunizmus alatti helyzetéről, a III/III-as ügy Egyházat érintő vetületéről és más, ehhez kapcsolódó aktuális kérdésekről. Megjelenés előtt álló írásának az ügynökkérdésről szóló fejezetét a
Virtuális Plébánia rendelkezésére bocsátotta, előzetes publikáció céljából. Ebből a szövegből közlünk részleteket. Négyrészes sorozatunk második része alább olvasható.
2. Egyházzal foglalkozó anyagok az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában
Az egyházban működő, és azon belül a papi ügynökök kérdését vizsgálva bele kell tekintenünk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) található, egyházzal foglalkozó anyagokba, hogy némileg lássuk az egyház megfigyeltségének dimenzióit. Tudnunk kell, hogy az
ÁBTL 3,5-4 kilométernyi iratanyagának legalább egyharmada-egynegyede egyházi vonatkozású. Az anyag egyelőre csupán töredékesen van feldolgozva. De ez is elegendő ahhoz, hogy valamelyes képet alkossunk az egyház üldözött helyzetéről, s benne az ügynökök helyéről.
Meg kell állapítanunk:
1. Ha az ügynöki anyagok egyharmada-egynegyede az egyházzal foglalkozik: akkor ez azt jelenti, hogy valami
elképzelhetetlen arányú volt hazánkban az egyház üldözése. Miközben akik ma az ügynöki anyagok megnyitását sürgetik, többnyire azt állítják, hogy a 60-as évek után már nem is volt egyházüldözés!
2. Bár az anyagok világosan bemutatják az egyházüldözés hatalmas méreteit, gondolkodó ember nem hiheti el, hogy a BM anyagainak egyharmada egyházi anyag volt. Ez is nyilvánvalóan jelzi � ami egyébként is köztudott �, hogy a
kommunista rendszer (és annak ma is élő utódai) az összes, rájuk nézve terhelő anyagot megsemmisítették (vagy eltüntették) és tudatosan azt hagyták előtérben, amivel üthetnek egyet az egyházon.
Operatív anyagok Göncz Balázs az ÁBTL osztályvezetője írt egy áttekintést az 1956 és 1970 között keletkezett, a Katolikus Egyház üldözésével kapcsolatos operatív anyagokról. Ennek az � egyelőre csak kéziratos � anyagnak összefoglalását adjuk a következőkben:
Az �operatív dossziékban� találhatók � ellentétben a �vizsgálati dossziékkal� � egy-egy ügy titkos nyomozati szakaszában az ügynökök megszervezésével, irányítással, háttér-információkkal kapcsolatos anyagok. Ide fűzték le az ügynöki jelentéseket, amelyek a felderítendő ügyre vonatkoztak, a telefon- vagy szobalehallgatási anyagokat, a levélellenőrzés során szerzett információkat, a külső figyeléseket, a megfigyeltről készített fényképeket és jelentéseket, a titkos házkutatások terveit és az azokról szóló jelentéseket.
A dossziék tehát úgy jöttek létre, hogy egységes cím alatt, egységes kötet(ek)be fűzték össze a témába vágó anyagokat. Ezek ma is ilyen formátumban találhatóak (bár többszörös átszerkesztések, átkötések után áttekinthetőségük és hitelességük nem mindig, nem mindenben egyértelmű).
Az operatív anyagok azért is érdekesek, mert vannak köztük olyan több ezer oldalas anyagok is, amelyekben több száz személyről gyűjtöttek össze információkat, s a politikai helyzet változása következtében nem lett belőle per, rendőrségi ügy. Sokan ma sem tudják, hogy ők is bekerülhettek a BM nyilvántartásába, és komoly anyag gyűlt össze róluk. Ilyen megfigyelések eredményezhették pl. egy felnőtt esetén, hogy nem részesült előléptetésben, vagy éppenséggel felmondtak neki; egy fiatal esetében pedig, hogy esetleg nem vették fel az egyetemre.
Göncz Balázs ismertet néhány legfontosabb sorozatot az operatív dossziék közül. A Magyar Katolikus Püspöki Karral foglalkozó dossziék közül két sorozatot emel ki:
Az egyik a �Magyar Katolikus Püspöki Kar� néven futó 4 kötetes dossziésorozat, a másik a II. Vatikáni Zsinattal foglalkozó 16 kötetes Canale sorozat.
Ezekben a dossziékban olvashatóak a BM céljai, tervei, felsőbb utasítások. Itt is találhatóak a különböző ügynökök jelentései, köztük a kérdésessé vált papi vagy főpapi beszámolók vagy jelentések is.
Az �ügynök�-ként számon tartott személyek száma 1952-54-ig Budapesten 18 fő volt. Ez a szám 1957-re 120-150 főre emelkedett. 1956-ban az egyházi hatóságok számos békepapot, és ügynököt is, elmozdítottak, s ezzel megszűntek a hírszerzési lehetőségek a püspöki karon belül. A BM lehallgató készülékeket telepít a püspöki konferencia helyiségébe.
Azt, hogy a mindenféle ügynökök sokszor csak belekényszerültek, illetve nem jól végezték munkájukat, több adat is jelzi: pl. 1962-ben kiderült, hogy a forradalom után országszerte beszervezett 18.894 ügynökből 11.904-et ki kellett zárni a hálózatból, és hogy átlagban két évig sem foglalkoztattak egy hálózati személyt.
A püspökök egyenként is érdekelték az állambiztonságot. Állandó megfigyelés alatt tartották őket. Az ellenőrzésükre nyitott dossziék tematikusan kapcsolódnak a �Magyar Katolikus Püspöki Kar� c. sorozathoz. Ha csak az 1950 és 70 közötti anyagra vagyunk tekintettel: Hamvas Endréről pl. 13 kötetnyi jelentés marad, Badalik Bertalanról 17 kötet, Endrey Mihályról 6 kötet, Kisberk Imréről 5 kötet, Szabó Imréről 2 kötet stb.
Az ÁVH, majd a BM tartott a szerzetesektől. Számos rendőrségi irat foglalkozik velük: szerzetesekkel, szerzetesnőkkel. Többükről vezetnek önálló dossziékat.
A rendek közül is leginkább a jezsuitáktól féltek. Valamiképp őket gondolták a Vatikán BM-eseinek, akik az �egyházi hírszerzést és elhárítást� irányították. Jezsuita szervezkedést szimatoltak ott is, ahol erről egyáltalán nem volt szó. A Rend egészével kapcsolatos dossziék nem maradtak fenn, illetve eddig nem kerültek az ÁBTL-hoz. De megmaradtak számos jezsuita elleni nyomozás anyagai. A BM a különböző jezsuitákhoz kapcsolt dossziésorozatait 1962-től egységesen �Misszió� fedőnévvel látta el. Ezekből 8 kötet van meg a Hivatalnál. A kötetek anyagának nyilvánvalóan egy monstre jezsuita per előkészítése volt a célja, amelynek csak töredéke valósult meg.
Több jezsuitát személyenként figyeltek, mert hatalmas körű munkákat végeztek. Így figyelték Palánkay Gausz Tibor atyát, aki közösségeket, családokkal foglalkozó vezetőket irányított, képzett. Megfigyelése egy kötetnyi anyagot tesz ki.
Polgár András jezsuita atya egy 7 kötetes anyag fő �célszemélye�. Az ő dossziéiban is megtaláljuk a nyomozói követés, a levél-ellenőrzés, a fotózás, telefon és szoba-lehallgatás, a (elutazása alkalmával lakásában tartott) titkos házkutatások anyagait. Egy házkutatás alkalmával megtalálták nála a rend teljes 1949-es névsorát, amelyet később felhasználtak.
Szabó József SJ atya a műszaki egyetemisták között szervezett csoportokat. Megfigyelése 9 kötetet tesz ki. Feltárták 171 főnyi közelebbi kapcsolatát. Amikor 1963-ban letartóztatták, 42 személyt hallgattak ki ügyében. Összeesküvés vádjával ítélték el 7 évre.
Négykötetes dosszié maradt Morlin Imre SJ atyáról. Az ő bűne a rendi utánpótlás nevelése és könyvek írása. (Könyvei gépelve terjedtek az egész országban.) Több ügynököt állítottak rá is. Az első elmondta az atyának, hogy beszervezték, majd megtagadta a �munkát�. Az atya egy másik ismerőse viszont kilopta a fiókjából írásait, illetve grafikont vezetett arról, mikor tartózkodik az atya a plébánián. (Ennek alapján hajtották végre nála a házkutatást.) 1965-ben 10 hónap szabadságvesztésre ítélték.
Célba vették a rend szabómesterét, Rózsahegyi S.J. testvért is, aki a Szolidaritás egyházi szabóműhelynek is vezetője volt. Anyaga két kötetet tesz ki.
A Misszió tízkötetes sorozatát Csongrád megye nyitotta Katona Nándorra és a vele kapcsolatban állókra. Célszemélyek voltak benne Katona Nándoron kívül Németh Tibor és Gyulay Endre is. Katona Nándort 1963-ban tartóztatták le 1 évre, s két évre eltiltották a közügyektől.
Hatalmas anyagot, 4 kötetes dossziésorozatot, találunk a Regnum Marianumról. 1950-től 1960-ig gyűjtötték az anyagot a Regnum ellen: mintegy 17 ügynök jelentése szerepel ezekben az anyagokban, közöttük egy-két atyáé is. Házkutatási ütemtervet dolgoztak ki, lehallgatták a telefonokat, míg 1960-61-ben sor került az első regnumi perre, majd utána a következőkre.
Különösen ismertté vált a �Fekete Hollók� fedőnéven futó 28 kötetnyi anyag. Az 1961. február 6-án országszerte végrehajtott óriási letartóztatási és házkutatási hullám mögött ez a sok éves rendőrségi előkészítés áll. Eredetileg az anyag lényegesen nagyobb volt: 50 kötet. Kötetenként számolhatunk átlagosan 250 oldalnyi anyaggal: ez kb. 12-13.000 oldalt jelentett. Az ún. operatív anyag azonban még mindig csak a jéghegy csúcsa: amely felhasználható maradt a tervezett rendőrségi cselekvéshez. De az operatív anyag egy-egy kötete mögött esetleg 8-10 kötetes további vizsgálati dossziésorozat is keletkezhetett.
Több megyében is nyitottak �Fekete Hollók� köteteket, amelyek az 1961-hez kapcsolódó nagy őrizetbe vételeket megelőző és azt követő időszakok operatív anyagait fűzték le. Sok szerzetes, szerzetesnő munkájának és ellenőrzésének anyaga szerepel benne.
Ügynökök és fedőnevek Az ügynökök között megtaláljuk a legkülönbözőbb embereket, előszeretettel tettek ügynökké házbizalmikat, postásokat és mindenkit, aki a célszemélyekhez közel tudott férkőzni.
Az ügynöki jelentések dossziéi között találunk például prostituáltak jelentéseit is, akiknek feladata néha az volt, hogy női rendekbe, közösségekbe hatoljanak be; máskor, hogy hozzák rossz hírbe a papokat, teremtsenek velük félreérthető helyzeteket, sőt ha lehetséges, tegyék lehetetlenné papi működésüket azzal, hogy �kiugratják� őket.
A mai olvasónak majdnem humorosak, a rendőrség fedőnév-választásai. A Mária Légióról vezetett operatív dossziék címe �Légiósok�; a Központi Szemináriumból kizárt kispapok anyagának fedőneve �Kizártak�; az ifjúságot bélyeg-gyűjtéssel összefogó néhány pap dossziéjának neve �Gyűjtögetők�; Kölley Györgyöt és cserkészeit feldolgozó 3 kötetes operatív dosszié címe: �Indiánok�.
A személyek fedőnevei is gyakran jellemzőek: pl. Lénárd Ödön �Dönci� néven fut, Bulányi György �pápa� fedőnéven. Kisberk segédpüspök célszemélyére (azaz megfigyelésére) nyitott első dossziék címe még Kisberk Imre, később �Áruló�-ra keresztelik át; az őt egész napon át követni hivatott ügynökök előtt pedig a segédpüspököt az �Al-csibész� néven szerepeltetik. Főpásztora, a minden megalkuvást elutasító Shvoy Lajos püspök, a �Keselyű� megtisztelő nevet érdemli ki. Egy kirándulásokat szervező csoport vezetőjének, mint megfigyelt �célszemélynek� a fedőneve: �Természetbarát�. A fenti összefoglalás némi képet szeretett volna adni az egyházzal kapcsolatos ÁVH-s munkáról, az ellenőrzések mennyiségéről. A fent idézett dossziék mindegyikében ügynökök tucatjainak jelentései olvashatóak, köztük nem egy pap jelentése-beszámolója is.
(folytatjuk)
