Tornyaink – 2009. szeptember 11.

Akik az Egyesült Államokat létrehozták, történelmi léptékkel óriásit vittek végbe, és nyugodtan kijelenthetjük, a teremtés művének beteljesüléséhez sokat hozzátettek. Nem vagyok a történelemtudomány nagy művelője, de azt sokan mondták ezen bizonyos szept. 11-i szörnyűség után, hogy az ott lakó emberek tényleg abban a tudatban éltek, hogy őket nem érheti támadás.

Az első és a második világháború nem érintette őket, és ez is megerősíthette őket, hogy itt a legnagyobb nyugalom a földön, ráadásul magas fokú jóléttel párosulva. S kialakult az a tudat is, látjuk sokféle jelét, hogy az USA látható és láthatatlan vezető körei mintegy felügyelői a világ rendjének, beleértve egy-egy ország társadalmi berendezkedésének kívülről jövő átalakítását is.

Isten előtt felelnek, akik az öngyilkos merénylők voltak. De az is igaz, hogy ebben a földi világban sehol nincs mennyország, és nem iktatható ki a Krisztusba vetett hit. S ha ilyen miliőt építenek fel, az össze fog omlani, mint az a két torony.

Egyszer majd mindenki előtt világos lesz, ha hamarabb nem, hát akkor, amikor színről színre meglátják Istent, hogy fontos a homok, de nem lehet rá építeni. El lehet nevezni zéró pontnak az ikertornyok helyét, és már közzétették a még nagyobb tornyok tervét is, de ha nem Isten országának jegyében épül, akkor továbbra sem lesznek boldogok a csakazértis-szemlélet hívei.

Sánta János