…Tóth Pált a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről

– Miért tartja fontosnak, hogy éppen Nagyszebenben rendezték meg a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlést?
– A találkozó jelentőségét elsősorban abban látom, hogy elérkeztünk egy olyan folyamat harmadik állomásához, amely kifejezésre juttatja a keresztény egyházak egységtörekvését. Az első ilyen nagygyűlés Baselben volt, protestáns környezetben, a második a katolikus Grazban, és most ez a harmadik Erdélyben, az ortodox többségű, többnemzetiségű, többnyelvű és több keresztény egyházi közösséget egyesítő Nagyszebenben. Ez a város volt valaha az evangélikus felekezetű erdélyi szászok egyik központja, polgármestere ma is egy németül kiválóan beszélő szász ember. A város az erdélyi ortodoxia fontos centruma, a metropolita székhelye és ortodox teológiai fakultással is rendelkezik. Ezt azért is fontos aláhúzni, mert úgy tűnik, hogy a Román Ortodox Egyház nagy hajlandóságot mutat a párbeszédre. Tanúbizonyságot is tett erről, amikor II. János Pál 1999-ben Romániába látogatott. Ezen a találkozón tehát az ortodoxok voltak elsősorban a házigazdák, és a résztvevők létszámát tekintve is sokkal többen voltak jelen az előző évekénél.

– Az első két állomás után milyen témák, kérdések kerültek előtérbe?
– Amint arra Erdő Péter megnyitó beszédében rámutatott, ma egyre jobban látszik kontinensünkön az értékek elbizonytalanodása, az iránytévesztés. Ezért fontos, hogy a keresztény egyházak közösen tanúságot tegyenek arról, hogy az evangélium valóban választ ad a mai ember problémáira és megoldást jelent a korunk társadalmi problémáira. A plenáris előadások, de főként az egyes tematikus fórumokon folyó munka ennek elmélyítését szolgálta. Az elmélkedések, teológia reflexiók mellett nagy hatással voltak rám az olyan karizmatikus ihletettségű és sodró erejű előadások, mint például Andrea Riccardi professzoré, a Sant’Egidio közösség alapítójáé. Láthattuk, hogy nem csupán nagy közös eszmék megfogalmazásáról van szó, hanem számtalan megvalósult közös projektről és folyamatban levő közös munkáról.

Azt mondhatjuk, hogy a kongresszuson erősen előtérbe került a nép, az élet párbeszéde. Összejöttünk Európa minden részéről, és Európát itt széles értelemben kell venni, nem csak az uniós tagállamokat, hanem a kontinens mind a két „tüdejét.” Képviseltették magukat például a grúz katolikusok is. A különböző fórumokon lehetőség volt arra, hogy egymást jobban megismerjük, közel kerüljünk egymáshoz, barátkozzunk egymással, és szorosabbra fonjuk a kapcsolati hálót. Nagyszebenben többnyire olyan emberek jöttek össze, akik sokat szenvedtek, és sokat tettek már az ökumenéért. A kölcsönös szeretet igen sok megnyilvánulást tapasztaltam ezen az összejövetelen, Jézus jelenlétét azok között, akik az ő nevében összejönnek. Ez az, ami ígéretet hordoz magában, és nem lehet tudni, milyen pozitív gyümölcsöket fog még hozni a jövőben. Ez volt talán ennek a találkozónak talán az egyik legfontosabb értéke.

A találkozó gondolatának a kifejtése koncentrikus körök szerint történt. Először az egyházak közössége volt napirenden, az ökumené eddig megtett útjának értékelése. Az összejövetelnek természetesen nem lehetett célja, hogy a még vitás teológiai kérdéseket megoldja, hanem inkább elmélyítő, ötletfelvető jellege volt. Az is kiderült, hogy vannak olyan területek, ahol nincs komoly teológiai akadálya annak, hogy megvalósuljon a látható egység. A résztvevők egyöntetűen kifejezték például vágyukat arra, hogy az egyházak találják meg a megoldást egymás keresztségének kölcsönös elismerésére.

– Felmerült-e a lelkiségi mozgalmak, a világi hívők tevékenysége és szerepe az ökumené építésében, a társadalmi szerepvállalásban?
– Azt tapasztaltam, hogy gyümölcsöző együttműködés van az egyházak között a társadalmi felelősségváltozás területén. A plenáris üléseken és a fórumokon több olyan beszámolót hallhattunk, ahol a világiaknak és az egyházi lelkiségi mozgalmaknak is jelentős szerepe van. Vannak olyan csoportok és szerveztek, amelyek hallatni tudják hangjukat az EU szintjén is. A keresztény egyházak, egyházi közösségek egységükről a közös imádság mellett azzal tehetnek tanúságot, hogy különböző társadalmi programokban együtt vesznek részt. Itt megmutathatjuk azt, hogy az evangélium valós megoldásokat hoz.

A keresztény megújulási mozgalmak „Együtt Európáért!” elnevezésű tavaszi stuttgarti találkozója nagyszabású előkészület volt a nagyszebeni gyűlésre. A Fokoláre Mozgalom, a Sant’Egidio Közösség, a Schönstatt Családmozgalom, a Karizmatikus Megújulás, a Comunione e Liberazione itt is jelen volt, részt vett a szervező munkában, a kulturális programok és tanúságtételek egy jó részét ők biztosították. Ezek a mozgalmak általában nemzetköziek, tagjai különböző fejlettségű, érzékenységű, problematikájú társadalmakból verbuválódnak, és több szempontból is értékes hozzájárulást adhatnak az ökumené ügyéhez.

A látható egység, a keresztények közös tanúságtétele tehát a közös társadalom felé fordulásban is megmutatkozik. Európában azonban jelentős különbségek is észlelhetők az egyes társadalmak között. A nyugati egyházak és az ortodoxia között nemcsak hitbeli, dogmatikai különbségek lehetnek, hanem eltérő társadalmi környezetben fejtik ki tevékenységüket. Nyugat-Európában egy igazi szekularizált társadalommal állunk szemben, a posztmodern kornak minden problémájával, elsősorban az erkölcsi relativizmussal. Ebből a szempontból a keleti társadalmak még jobban őrzik a népegyházi jelleget, a hagyományos erkölcsöt, az emberi életet bizonyos szakralitás jellemzi. A moszkvai patriarkátus nevében felszólaló Kirill metropolita egyértelműen megfogalmazta aggodalmát, hogy az ortodoxia fél a nyugatról érkező erkölcsi liberalizálódástól. Utalt azokra a nyugati egyházi csoportokra, amelyek nem határozottan képviselik a keresztény erkölcsi tanítást, ami a szexualitást, az életet, a családot illeti. Többen kifejezésre juttatták azonban azt is, hogy az efféle jogos félelmek nem bizonytalaníthatják el az együttműködést, hanem közösen kell tanúságot tennünk a társadalomban a hiteles evangéliumi értékek megéléséről.

– Mi volt az, amit különösen reményteljesnek vélt a jövőt illetően?
– A nagygyűlésen aránylag sok fiatal volt, akik aktívan részt vettek a munkában. Mindenkinek egyöntetű véleménye volt, hogy a következő találkozóra még több fiatalt kell hívni, hogy a fiatalok is magukénak érezzék ökumené ügyét, hiszen csak így lehet remélni, hogy az ökumené széleskörű mozgalommá váljon egész Európában.

Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír