Tóth Tamás: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása

A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területe az 1526-os mohácsi vereséget követően az Oszmán Birodalom uralma alá került, a vidék a sorsfordító időkben sokat szenvedett, és a háborús korszak végére szinte elnéptelenedett. A Habsburg Monarchia részeként, a 18. századi Magyarországon így teljes megújulásra volt szükség, melyben az egyházmegye szervezete, intézményei és közösségei nemcsak vallási-, hanem gazdasági-, politikai- és kulturális téren is meghatározó szerepet játszottak. A reformok iránti elkötelezettség és hősies tettrekészség két emblematikus alakja volt Kalocsán Patachich Gábor (1699–1745) és másodunokaöccse, Patachich Ádám érsek (1716–1784). Tóth Tamás összefoglaló munkája a két főpap életútján keresztül mutatja be az 1733 és 1784 közötti időszakot.

A szerző rendkívüli alapossággal, gazdag forrásanyagra támaszkodva dolgozta fel a kalocsai érsekség történetét – különös tekintettel a török hódoltság korszakára –, kezdetektől fogva a jelzett időszakig; ismerteti a horvát eredetű Patachich család históriáját, kiemelve természetesen a két érsek életútját.

Tóth Tamás a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történetében alapvetően fontos dátumnak nevezi az 1733-as esztendőt: 207 év után Patachich Gábor volt az első, akit úgy neveztek ki az érsekség élére, hogy nem adminisztrálhatott párhuzamosan egy másik egyházmegyét, így ő volt az első olyan főpap 1526 óta, aki állandóan a főegyházmegyéje területén tartózkodott. Patachich Gábor fő feladata az érseki egyházmegye vezetése volt, amelyet rögtön a megérkezése után el is kezdett. Ami az új központi intézményeket illeti, a kötet szerzője hármat külön kiemel: a szeminárium alapítását, a székesegyház építésének elkezdését és a káptalant. A legsürgetőbb feladatnak az új érsek a papképzést tartotta, ezért alapította meg és állította fel már 1733 novemberében a Borromeo Szent Károlyról elnevezett érseki szemináriumot Kalocsán, egyelőre ideiglenes épületben. Róma és Bécs csak néhány év múlva erősítette meg az új intézményt, de az anyagi források hiánya komoly problémát jelentett. Patachich Gábor főpapi szolgálatának kezdetekor súlyos helyzetben volt a lelkipásztorkodás is, a plébániák kritikus helyzetben voltak. 1733 elején az érsekségnek mindössze tíz papja és tizenhét plébániája volt. Patachich Gábor nemcsak vizitációkat tartott főegyházmegyéjében, hanem létesített tíz plébániát. A szeminárium léte pedig enyhített a paphiányon.

A második Patachich, Ádám érseksége idején tíz további plébániát alapítottak, de a főegyházmegye elveszítette két ruszin görögkatolikus parókiáját a Kőris Egyházmegye megalapítása miatt. Patachich Ádám a kultúra igazi mecénása volt, melyet jól mutat váradi tevékenysége. (Itt volt a püspöki palota, mely annak köszönhető, hogy 1527 és 1733 között a kalocsai érsekek más egyházmegyéket is kormányoztak, így a váradit is, ebből az időből maradt fent a váradi püspökség. Később az érsek Kalocsán is építtetett egy rezidenciát.) Patachich Ádám különböző épületeket, színházat is építtetett, illetve egy zenekar és költői kör is kapcsolódott nevéhez. A főpásztor támogatta a művészeteket, kulturális eseményeket szervezett, híres palotaszínházat és egy ahhoz tartozó zenekart működtetett, amelynek első karmestere Michael Haydn – Joseph Haydn testvére – volt. Őt az ugyancsak kiváló Karl Ditters von Dittersdorf követte ebben a tisztségben. Patachich Ádám Váradon jelentős könyvtárat hozott létre, mely a korszak végére már 7825 kötetet tett ki.

A könyv szerzőjének összegzése szerint a két kiemelkedő személyiség, Patachich Gábor és Patachich Ádám „életükkel tettek tanúságot Krisztusban való hitükről és az egyház iránti buzgóságukról, még ha különbözőképpen is. Mindketten művelt, az új iránt fogékony egyháziak voltak, akik bátran szembeszálltak a kihívásokkal, és mindketten, ha más módon is, de maradandó értéket teremtettek, így példaként tekinthet rájuk a ma embere is.” Amit Patachich Gábor nehéz, zilált körülmények között elkezdett, azt lényegesen konszolidáltabb történelmi időszakban Patachich Ádám befejezte.

Tóth Tamás monográfiája tudományos alaposságú munka, de érdeklődésre tarthat számot a szélesebb olvasóközönség részéről is. A kötetből egyértelműen kiderül az a gyakran elhallgatott, és emiatt csak kevesek előtt ismert történelmi tény, hogy a török hódoltságot követően a Magyar Katolikus Egyháznak meghatározóan kiemelkedő szerepe volt a hazai társadalmi, irodalmi, kulturális és oktatási megújulásban (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség – Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány – Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, 2015).

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír