A Tranzitus ünnepe Kárpátalján

Szentbeszédében Bán Jónás házfőnök arról beszélt, mi a szegénység és az engedelmesség igazi jelentése. Szent Ferenc szegény volt; ez azonban nem azt jelentette, hogy nem volt semmije, de vágyott utána. A szegénység azt jelenti: odaajándékozom önmagamat, nem pedig magam helyett valamit. Hasonlít ez a jegyességhez: ott is önmagát ajándékozza az ember, az eljegyzési ajándék csak jelkép. Szent Ferenc is ilyen komolyan gondolta a szegénység úrnővel való eljegyzését. Ferenc engedelmes is volt: nem félelemből, hanem szeretetből. Akit az ember szeret, annak teljesíteni akarja kérését. Akkor viszonyulunk helyesen Istenhez, ha nem azt kérjük, hogy segítsen megtenni, amit kiterveltünk, hanem ha azt kérdezzük tőle: Uram, mit akarsz, mit tegyek?

A szentmise után került sor a Tranzitus szertartására, mellyel Szent Ferenc boldog haláláról emlékeznek meg a ferencesek világszerte. A rövid, de annál bensőségesebb szertartás arra emlékeztet: mindannyiunknak lehet ilyen boldog halála, amelyből nem hiányzik az elválás fájdalma, de amit felülmúl az Isten iránti mélységes bizalom és vágyakozás, és a küszöbön álló találkozás boldogsága.

A szertartást a rendház tagjai vezették: Bán Jónás házfőnök, Nádor Albert, Lengyel Donát atyák és Varga Tarziciusz testvér, Majnek Antal püspökkel és Szulincsák Sándor huszti plébánossal együtt. A szertartás végén a házfőnök ünnepélyes áldást adott a jelen lévő hívekre, majd agapéra hívtak mindenkit, aki velük ünnepelt.

Pápai Zsuzsanna/Magyar Kurír