Az evangelizáció tavasza
Az elmúlt kétezer év nagy prédikátorai el sem tudták volna képzelni, hogy a beszédük perceken belül a világ minden részébe, több milliárd emberhez eljuthat. Mit nem adott volna Szent Pál, Xavéri Szent Ferenc vagy az egyházatyák, hogy a mai hírközlő eszközöket használhassák!
Az internetes kommunikáció valóban „tavaszt” jelent az új evangelizációban. Olyan emberek, akiknek eszébe nem jutna, hogy belépjenek egy templomba, papokkal beszélgetnek a YouTube-on. Nagyszerű eredményeket érnek el az egyháztól eltávolodott katolikusokat „hazahívó” videók és jó keresztény weboldalak. Az internet anonimitása is előnyös: akit mások előtt feszélyezne a hit dolgairól beszélni, a képernyő mögül névtelenül nyugodtan felteheti a kérdéseit.
Az internet nehezen megközelíthető csoportokat – fiatal felnőttek, idősek, otthonhoz kötöttek, elszigetelt helyen élők – is összekapcsol az egyházzal. Sokan úgy látják, a legkeményebb dió az ifjúság evangelizációja. Pedig a fiatalok több mint 96 százaléka csatlakozott valamelyik közösségi oldalhoz, ami az egyházzal való találkozásnak is ideális színtere. Az egyház kezében aligha volt valaha hatékonyabb ifjúságevangelizációs eszköz.
Az egyház mindemellett hangsúlyozza, hogy a hiteles tanúságtétel mindig személyes. Az online evangelizáció tehát inkább előevangelizációnak nevezhető (ami jó esetben személyes kapcsolatban folytatódik), de csakugyan alkalmas rá, hogy megtegye az első, döntő lépést azok felé, akik régóta elzárkóznak a vallástól.
A párbeszéd erősödése
Az egyház, miközben évszázadok óta fontosnak tartja a hívőkkel és nemhívőkkel folytatott párbeszédet, hagyományosan homíliák, püspökkari levelek útján, vagyis inkább egyoldalúan nyilatkozik meg. Pedig az internet megújítja az egyházi vezetők és a hívők kapcsolatát. Ma már számos pap és püspök „beszélget” Facebookon, Twitteren.
A digitális közlés párbeszédre hív, aminek természetesen megvannak a kockázatai. Nem biztos, hogy mindenki tiszteletben tartja a csetelő pap vagy püspök tekintélyét; megeshet, hogy megnyilatkozása csupán „egy vélemény” lesz a sok közül. Nagy az esélye, hogy ellenséges hangvételű hozzászólásokat kap. Érdemes ezekre felkészülni; a lényeg, hogy a sértegetésektől való félelem el ne rettentse a párbeszédtől. Ha a veszélyek tudatában merünk párbeszédbe bocsátkozni, az rendkívüli módon erősíti a közösséget, és megmutatja, hogy az egyház emberarcú, élő valóság. A bölcs csetelő megtapasztalja, amit a kétezer év előtti tanítványok: „Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk” (Lk 24,15).
Új papi, szerzetesi hivatások
Manapság akár egy cégről, akár egy plébániáról szeretnénk megtudni valamit, elsősorban az interneten keresünk. Ez alól a papi, szerzetesi hivatás iránt érdeklődők sem kivételek: egy közelmúltban készült felmérésben az érintettek 90%-a mondta, hogy az internet segítségével próbált tájékozódni leendő hivatásával kapcsolatban. Ugyanez a felmérés azt is kimutatta, hogy egy-egy szerzetesrend vagy közösség honlapja nagyobb súllyal esett a latba, mint a paptól, a szülőktől vagy a barátoktól kapott információk.
Az ok itt is a már említett anonimitás: az interneten a bátortalanok is nyugodtan kereshetnek információt egy-egy szerzetesi közösségről. Az amerikai Vocation Match weboldal például az érdeklődők személyiségtípusára, életkörülményeire, szokásos imamódjára, érdeklődési körére vonatkozó kérdések alapján segít kinek-kinek megfelelő egyházi közösséget találni. A For your vocation videós tanúságtételekkel segíti a hivatáskeresőket. Az amerikai Bridgeporti Egyházmegye kispapjainak száma megduplázódott, mióta az egyházmegye hivatásgondozó oldalt indított a Facebookon. Az internet használata számos szerzetesrend esetében együtt jár a rend iránti növekvő érdeklődéssel. Természetesen az új hivatások érkezéséhez nem elegendő egy jó honlap vagy az intenzív Facebook-jelenlét. De az internet sokat segíthet a hivatás megtalálásában.
Forrás: Catholic Exchange
Magyar Kurír (mk)