Tulajdonítások a Szentháromságban – 2005. június 13.
Hazai – 2005. június 13., hétfő | 0:11
Beszéltünk arról, hogy a Szentháromság személyeinek megvan a maguk sajátos szerepe a világ teremtésében és fenntartásában. Az Atya mindennek az elindítója, a Szentlélek a fenntartója, a Fiú pedig a beteljesítője. Ezt a teológia tulajdonításoknak nevezi, ami annyit jelent, hogy mindhárom személynek megvan a maga különleges feladata.
Persze ezek emberi szavak. Istent senki sem bízza meg kívülről, hogy ezt vagy azt tegyen, hanem a szeretete árad ki minden cselekedetében.
Amikor a tulajdonításokról beszélünk, megint csak a teremtett világ látványából következtetünk visszafelé. A kérdés azért is érdekes, mert nem a világ elindulásától kezdve állnak fenn ezek a tulajdonítások, hanem öröktől fogva. No de a világ kezdete előtt idő sem volt. Mit jelent az, hogy a teremtés előtt? Nem időbeli, hanem logikai úton állítjuk ezt. Az értelmünkben itt van a lenyomata annak, hogy örökkévalóság és idő most egyszerre létezik.
Ez ránk rója azt a felelősséget, hogy az örökkévaló Istennek tartozunk időnk jó felhasználásával. Ne eltulajdonítsuk az időt, és benne a számtalan lehetőséget, hanem tulajdonítsunk Isten ügyének nagyobb fontosságot!
Sánta János
