Turizmus: az Egyház kísérleti terepe

Létezik a turizmusnak „evangéliumi megközelítése”? A kérdés már több mint 50 éve felmerült, ahogy ezt Jean-Yves Baziou, a Lille-i Katolikus Egyetem Teológiai Karának volt dékánja kimutatja a Püspöki Kari Füzetek legújabb számában, amely a nyár elején jelent meg. XXIII. János pápa már 1960-ban az apostolkodás, a spiritualitás és a turizmus kapcsolatáról beszélt.

A szabadidős kultúra és a turizmus fejlődésével egyre nagyobb igény mutatkozott rá, hogy az Egyház megfeleljen a nyaraló közönség elvárásainak. „Az utóbbi ötven évben az Egyház ezen a területen rendkívüli kreativitásról tett tanúbizonyságot. Plébániák és civil csoportok szervezésében egyaránt számtalan kezdeményezés és kísérlet látott napvilágot, melyek nagy ötletgazdagságot tükröznek” – írja a teológus Baziou, A Katolikus Egyház kulturális szerepe a turizmusban című írás szerzője.

Az atya elismeréssel szól arról a hozzáállásról, amellyel a szervezők a turisztikai célpontok katedrálisaiba és kápolnáiba betóduló tömegekhez fordulnak. „A fogadtatás megfelel a mai emberek nagyon különböző vallási szokásainak. A szervezők nem élnek azzal a hamis előfeltételezéssel, hogy a templomokba betérő nyaralóközönség tagjai mind hívő lelkek, hanem olyannak fogadják el őket, amilyenek, és azon a szinten szólítják meg a látogatókat, ahol azok hite, illetve hitetlensége ezt lehetővé teszi. Az Egyház általában arra törekszik, hogy elérje azokat a rétegeket, amelyeket eddig nem tudott megszólítani. A turizmusban viszont egyszerűen hagyja, hogy az emberek jöjjenek el hozzá, és a hagyományos katolikus vendégszeretettel fogadja őket.”

A vendégszeretet az egyike annak a három alappillérnek, amelyre az Egyház a kapcsolatok terén építeni kíván. A másik kettő, ahogy azt a Püspöki Konferencia által kiadott írás is bemutatja: a tisztelet, ami a másik iránti nyitottságot és elfogadást jelenti, és az ökumenizmus, hiszen a turizmus lehetőséget nyújt a más vallásokkal való találkozásra is.

La Croix/Magyar Kurír