A tűz csodája – 2006. január 11.

Hazai – 2006. január 11., szerda | 0:07

Azt mondják a kutatók, hogy az ember óriásit lépett előre, amikor először gyújtott tüzet. Ura lett egy titoknak. A régi kultúrákban egyáltalán nem volt természetes, hogy akkor gyújtanak tüzet, amikor akarnak, ezért súlyos felelősség hárult azokra, akik őrizték a tüzet.

Ma is könnyebb fenntartani a tüzet, mint újragyújtani. Az égési sérülések igen nehezen gyógyulnak. A kis tüzet szeretjük, de a nagytól félünk, pedig a tűz nem kétfajta. Létezik az oxigén nevű érdekes elem, amely jóformán minden más elemmel tud egyesülni, és ekkor egy döbbenetes változás történik, az az anyag elég.

Természetes szinten létrejön az égéstermék, de a szellem vonalán valamilyen új minőség lép elő. Az ember lelke mélyén ott él a tűzpróba kísértése is. A Szentlelket is szoktuk tűzhöz hasonlítani. A Szentlélek elemészti a lanyha embert, előreviszi az életet. Az ősrobbantás elmélete egyre megfoghatatlanabb a kutatóknak.

Istent nem lehet hőmérsékleti értékekbe zárni, mégse éget el senkit, csak tisztít. De ezt égető fájdalomként éljük meg, ha testi-lelki lustaságunk miatt vissza akarjuk fogni a Szentlelket. A halál nem más mint lassú tűz, amellyel anyagunkat egyre jobban áthatja a Szentlélek, hogy Istennel találkozhassunk.

Sánta János