Ünnepelt a tihanyi bencés közösség

A nagyszabású, mégis bensőséges ünnepségen az apátsági templomban közel ötszázan gyűltek össze, hogy tisztelegjenek, gratuláljanak a bencés szerzetesnek, a legendás magyartanárnak, bencés iskolaigazgatónak, irodalmárnak, egykori pannonhalmi perjelnek, miniszteri biztosnak, közéleti embernek, a magyar ifjúság „jó kertészének”, akinek szerepeit, küldetésének állomásait még hosszan lehetne részletezni. Szinte életének, küldetésének minden állomásáról érkeztek tisztelők, barátok, rokonok, rendtársak, s mindazok, akiknek számára meghatározó élmény volt vele találkozni, vele együtt dolgozni, együtt tervezni a magyar jövőt.

Eperjes Károly színművész az ünnepség kezdetén Pilinszky János Végkifejlet című versét idézte az alkalomhoz illő méltósággal, majd Lővey Félix, az apátság alperjele köszöntötte az ünnepeltet. Rendkívüli alkalom ez, hiszen a perjel idős édesanyját is körükben köszönthetik, s bizony kevesen mondhatják el, hogy hetven évesen az édesanyjukkal ünnepelhetnek, mint ahogy kevés édesanya mondhatja el, hogy már hetven éves a fia – mondta. Ugyanakkor hangsúlyozta: soha nem egyéneket ünnepelnek egy születésnapon sem, hanem az egész szerzetesi közösségüket.

Várszegi Asztrik főapát köszöntőjében kiemelte: minden ajándék, minden kegyelem Isten kezéből származik, e mostani ünnep is. A hetven év visszatekintésre késztet. Meg kell köszönnünk Istennek minden talentumot, amelyet Richárd atya kapott, s amit leleményesen, kreatívan kamatoztatott a rend, a katolikus egyház, az ökumenikus egyház, az egész haza javára és még azon túl is. Felidézte azt az alkalmat is, mikor Tihanyról még a ’80-as években egy bécsi útjuk során beszélgettek, s bár még semmilyen remény nem volt a monostor visszaállítására, de már akkor is arról álmodoztak. Kellenek az álmok és az imák, mert ezek nélkül nem születik jövő.

A kormány nevében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntötte az ünnepeltet. A perjel Antall-kormány idején végzett miniszteri biztosi munkájáról szólva kiemelte: Amikor egy új világot kellett teremteni egy összeomlott világ romjaiból, meghatározó jel volt, mikor egy bencés szerzetes megjelent a magyar közigazgatásban, és elkezdte az egyházi iskolák újraépítését, újraszervezését. Ez olyan feladat volt, amit nagy bölcsességgel és mértékletességgel kellett megoldani abban a viharos szituációban.

Az ünnepeltet köszöntötte Tósoki Imre tihanyi polgármester és Bakos Péter, az egyházközség világi elnöke is. Elhangzott többek között, hogy Richárd atya új szemléletet hozott Tihanyba, hiszen tevékenységének hatósugara nem csak az egyházközség, nem csak a település határait, hanem sokszor az országhatárokat is túllépte. Méltatták a monostorhoz kötődő folyamatos külső és belső építkezéseket, a közösségépítés jelentőségét, Tihany kulturális és lelki központtá emelését, a már legendás hírűvé vált Tetőtéri esték, kiállítások, lelki napok, könyvkiadás szerepét ebben. 

Végezetül átadták azt a jubileumi emlékkönyvet a hetven éves perjelnek, amelybe barátok, rendtársak, tisztelők, bencés öregdiákok, világi munkatársak írtak köszöntő, emlékező sorokat. E kötetet Rómából Somorjai Ádám bencés szerzetes irányításával Barkó Ágoston bencés diakónus testvér szerkesztette.

Az ünnepség Korzenszky Richárd hálaadásával zárult. „Nem akartam Tihanyba jönni, nem titkolom. Életem legnehezebb döntése volt ez. Amikor Asztrik főapát úr levelét megkaptam, nagyon nehéz volt kimondanom az igent. De az engedelmességből ajándék született, mert ha az ember jó szívvel aláveti magát a küldetésnek, abból mindig sokfajta kegyelem fakad. Ennek vagyok most is megtapasztalója.” Köszönetet mondott a közösségért, hogy mindig voltak és most is vannak segítői a munkájában.

Az ünnepségen közreműködött az apátság kórusa gyönyörű hálaadó énekekkel. A születésnapi hálaadás szeretetvendégséggel zárult.

Toldi Éva/Magyar Kurír