Ünnepi pápai szentmise a Szent Péter-bazilikában az új bíborosokkal

Vatikán: Október 22-én szerdán délelőtt II. János Pál pápa ünnepi szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában a 30 új bíborossal, akiket előző napon nyilvános konzisztórium során kreált bíborossá. A konfesszió oltárnál ülő szentatya jobbján foglaltak helyet a bíborosi kollégium régi tagjai, a balján pedig az új bíborosok, köztük Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása, a bíborosi testület legfiatalabb, 51 éves tagja. A szentatya e szertartás során adta át az új bíborosoknak méltóságuk másik jelét, a gyűrűt. A bíborosi kalapot előző napon kapták meg és ekkor jelölte ki a pápa címtemplomukat.
A szentmise bevezető könyörgésében a pápa emlékeztetett arra, hogy október 22-e pápai szolgálata ünnepélyes kezdetének napja. A homíliát a szentatya nevében ezúttal is egyik legszorosabb munkatársa, Leonardo Sandri érsek, helyettes államtitkár olvasta fel.
A szentmisén elhangzott homília
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – kezdte homíliáját a szentatya. „25 éves pápaságom során hányszor és hányszor ismételtem el ezeket a szavakat, a világ nagy nyelvein, a föld számos részén. Valóban, Péter utódja nem felejtheti sohasem el azt a párbeszédet, amely a Mester és az apostol között folyt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” A pápa emlékeztetett rá, hogy a Te szót megelőzi egy megszólítás: „Ti kinek tartotok engem?” Jézus ezzel a kérdéssel fordul a tanítványok egy csoportjához, és Simon Péter mindnyájuk nevében válaszol. Az első szolgálat, amelyet Péter és utódai a hívek közösségének tesznek, éppen ez: megvallani a hitet Krisztusban, az élő Isten Fiában.
A szentatya leszögezte: „Ma megújítjuk Péter apostol hitvallását ebben a bazilikában, amely az ő nevét viseli. Ebben a bazilikában Róma püspökei, akik az évszázadok során követik egymást, összehívják az Örök város és az egész világ híveit, és megerősítik őket a hit igazságában és egységében. Ugyanakkor, mint ahogy ezt jól kifejezi a téren látható Bernini oszlopsor, ez a bazilika kitárja két karját az egész emberiség felé, jelezve, hogy az egyház kivétel nélkül, minden embernek hirdeti az evangéliumi jó hírt. Egység és nyitottság, szeretetközösség és küldetés: ez az egyház feladata, és ez különösen a péteri szolgálat kettős dimenziója: az egység szolgálata és a missziós. Róma püspöke örömmel megosztja ezt a szolgálatát az apostolok többi utódjával, akik szorosan kapcsolódnak hozzá az egyetlen püspöki testületben. Õsi hagyomány szerint ebben a szolgálatban Péter utódja különösen együttműködik a bíborosokkal. A bíborosi kollégiumban különösen visszatükröződik az egyház egyetemessége, Isten egyetlen népe, amely a Föld összes nemzetében jelen van.”
A pápa örömmel fejezte ki háláját azért az értékes segítségért, amelyet a bíborosok nyújtanak számára. Külön köszöntötte a bíborosi testület új tagjait. Hangsúlyozta: „A gyűrű, amelyet nemsokára átnyújtok nektek, annak a megújuló kapcsolatnak a jelképe, amely benneteket szorosan az egyházhoz és a pápához, látható fejéhez fűz.” A szentatya utalt a szertartás során elhangzott zsoltárra, amely örömre és dicsőítésre szólít fel. Ez a felhívás, mintegy koncentrikus körökként, kiterjed minden bíborosra, pátriárkára, püspökre, papra, szerzetesre és szerzetesnőre, világi hívőre. Vonatkozik minden jóakaratú emberre, aki rokonszenvvel tekint Krisztus egyházára. A pápa mindnyájukhoz fordult: „Ünnepeljétek velem együtt az Úr nevét, mert ő Atya, szeretet és irgalmasság. Ezért a névért a bíborosok arra kaptak meghívást, hogy egészen a vérontásig menően tanúságot tegyenek.” A szentatya figyelmeztetett: ha olykor félelem vagy elbátortalanodás lépne fel, akkor szolgáljon támaszként az isteni Mester vigasztaló ígérete: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.” A pápa emlékeztetett rá: Jézus világosan megjövendölte, hogy az apostolok és utódaik üldöztetése nem rendkívüli dolog. Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy miközben Péter fogságban volt, „az egyház szüntelenül könyörgött érte Istenhez.” Ez a mi erőnk” – szögezte le a pápa, majd így folytatta: „Ez volt az egyik oka, hogy pápaságom 25. évét a szentolvasónak szenteljem. Hangsúlyozni kívántam az ima elsődlegességét, különös tekintettel a szemlélődő imára, egységben végezve Máriával, az egyház anyjával. Mária jelenléte hozzásegít bennünket ahhoz, hogy ezt a szertartást úgy éljük meg, mint olyan pillanatot, amelyben az egyház megújul a Krisztussal való találkozásban és a Szentlélek erejében. Csatlakozzunk tehát Krisztushoz, az eleven kőhöz, Péter apostol buzdítása szerint. Induljunk el tőle, Krisztustól, hogy mindenkinek hirdethessük szeretetének csodáit. Félelem és habozás nélkül, mert ő arról biztosít bennünket: ’Ne féljetek, én legyőztem a világot.’ Igen, Uram, bízunk benned és veled haladunk előre az egyház és az emberiség szolgálatában” – fejezte be homíliáját a pápa.
A homília elhangzása után került sor a bíborosi gyűrű átadására. A 30 új bíboros egymás után a szentatya elé járult, aki e latin szavak kíséretében adta át a bíborosi gyűrűt: „In voce Patrum Carinalium Collégium cooptati, fratres carissimi – Szeretett testvérvéreim, a bíborosi kollégiumba befogadva, még erősebb szállal kötődtök ehhez a római szent egyházhoz… Fogadjátok tehát ezt a gyűrűt, a méltóság, a lelkipásztori buzgóság és a Péter székével való szilárdabb közösség jelét. Fogadd el a gyűrűt Péter kezéből és tudd, hogy az apostol fejedelem szeretete által a te egyház iránti szereteted is megerősödik.”
A szentmisét Joseph Ratzinger bíboros, a bíborosi kollégium dékánja celebrálta. A hívek könyörgései hat nyelven hangzottak el. Ezúttal – az egyház egyetemességének és az új bíborosok származási helyeinek jeleként – spanyol, szuahéli, vietnami, arab, hindi, olasz és lengyel nyelven imádkoztak a pápáért, az új bíborosokért, a háborúk és az igazságtalanságok áldozataiért, az új nemzedékért. A szentmise végén a pápa áldását adta az egybegyűlt nagy hívőseregre, az új bíborosokra, a velük együtt Rómába érkezett hozzátartozókra, barátaikra, tisztelőikre, híveikre.
II. János Pál pápa és az új bíborosok közös szentmiséjével lényegében le is zárult a szentatya megválasztásának 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepségsorozat. Az első nagy ünnepi szentmise október 16-án este 6 órakor volt a Szent Péter téren, éppen abban az órában, amikor 1978-ban Karol Wojtyla krakkói bíboros, érsek, immár az új pápaként megjelent a Szent Péter-bazilika középső erkélyén. Az ünnepség Teréz anya vasárnapi boldoggá avatásával, a bíboros kreáló konzisztóriummal folytatódott, és a szerda délelőtti szentmisével zárult, azon a napon, amikor pontosan 25 évvel ezelőtt, II. János Pál megkezdte pápai szolgálatát.
A szentatya ugyan már alig tud mozogni és beszélni, ám az elmúlt hét hosszú szertartásain végig jelen volt, csöndesen, de figyelmesen, sőt azt is mondhatnánk, vigyázóan. Idézzük fel emlékezetünkbe a ma már szinte teljesen elnémult pápa megválasztásakor mondott, napjainkban különösen időszerű, legendássá vált szavait: „Ne féljetek, nyissátok ki, sőt tárjátok szélesre a kaput krisztus előtt… Ne féljetek!” VR/MK