Ünnepi szentmise Scheffler János boldoggáavatásáért

Scheffler János 1887-ben született, 1942-től az újraegyesített Szatmári Egyházmegye püspöke. 1945 januárjában egyházmegyéjéből sok ezer sváb származású férfit és nőt hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba. A katonai parancsnokság a püspök személyes tiltakozását sem vette figyelembe.

A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezetője legyen a romániai katolikus egyháznak, amely pápát nem ismer. Õ erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). Nem magyarázkodott. A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette, 1950-ben pedig kényszerlakhelyre, Körösbányára száműzték. Itt 1952. március 11-én letartóztatták, és a bukaresti fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását.

Előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a zsilavai föld alatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Jeltelen sírba temették. A zsilavai pópa segítségével exhumálták 1965-ben. Csontjait titokban, útitáskájában hozta haza hűséges papja, Galambos Ferenc nagyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet a szatmárnémeti székesegyház kriptájában.

Magyar Kurír