Ünnepi szentmise a Szent Péter téren

A pápával hatvan bíboros, a Római Kúria dikasztériumainak vezetői, és a Római Főegyházmegye segédpüspökeinek és papságának képviselői koncelebráltak. A szentmisén jelen volt a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarkátus delegációja is, amelyet I. Bartolomaiosz pátriárka személyes küldötteként Johannis Zizioulas, pergamoni metropolita vezetett. A szentmise során Angelo Sodano, a Bíborosi Kollégium dékánja üdvözlő szavakkal köszöntötte az ünnepeltet.

Az evangélium után a Szentatya elmondta, hogy ezt a vasárnapot a régi hagyomány szerint fehérvasárnapnak nevezték: „Ezen a napon a húsvétkor újonnan megkereszteltek még egyszer felöltötték fehér ruhájukat, amely a fényt jelképezte, amelyet az Úr által kaptak a keresztségben. Ezután a fehér ruhát levették, de az új fényességet, amelyet megkaptak, be kellett vezetniük a hétköznapjaikba; az igazság és a jóság finom lángja fölött, amelyet az Úr beléjük oltott, szorgalmasan kellett őrködniük, hogy ezáltal elhozzanak a világunkba valamit Isten fényességéből és jóságából”.

Ezután a Szentatya megemlékezett arról, hogy elődje II. János Pál pápa rendelkezett úgy, hogy ez a vasárnap az Isteni Irgalmasság ünnepe legyen: „Szeretett elődöm az 'irgalmasság' szóban összefoglalva, és a mostani kor számára újraértelmezve találta meg a megváltás egész titkát. Két diktatúrát is megélt, és a szegénységgel, a szükséggel és az erőszakkal szembesülve mélységesen megtapasztalta a sötétség erejét, amely ma is uralma alá akarja vonni a világot. De ugyanekkor II. János Pál pápa Isten jelenlétét is megtapasztalta, nem kevésbé erősen, aki saját hatalmával szembehelyezkedik mindezekkel az erőkkel, amely teljesen más – isteni: az irgalom hatalma. Az irgalom az, amely véget vet a rossznak. Ebben nyilatkozik meg Isten teljesen egyedi természete, szentsége, az igazság és a szeretet hatalma”.

XVI. Benedek pápa hozzátette, hogy ezekre a napokra, amelyeket az isteni fényesség jár át, egy számára fontos dátum esik, hiszen 80 év távlatából tekinthet vissza életére. A pápa ezután köszöntötte a jelenlevőket, a bíborosokat, érsekeket, püspököket, a politikai és diplomáciai élet különböző képviselőit, és a híveket, akik vele együtt ünnepelték ezt az alkalmat. Külön köszönetét fejezte ki I. Bartolomeiosz pátriárka jókívánságaiért.

A pápa megjegyezte: a liturgia nem arra szolgál, hogy saját magáról beszéljen, „ennek ellenére az ember saját élete is eszköz lehet Isten irgalmának hirdetésére: 'Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem!' – hangzik az egyik zsoltár (Zsolt 65[66] 16). Mindig az Isteni Irgalmasság nagy ajándékának tekintettem, hogy úgymond egyszerre kaptam meg a születést, és az újjászületést a Húsvét kezdetének jegyében”.

A pápa háláját fejezte ki, hogy családjában megtapasztalhatta az apai és anyai, a nővéri és fivéri szeretetet, a barátai és tanácsadói támogatását, valamint a hívő emberek közösségét. Az első olvasmánnyal kapcsolatban emlékeztetett: „az Egyház születése hajnalán az emberek az utcára vitték ki a betegeket, hogy amikor Péter elmegy mellettük, rájuk vetüljön az árnyéka, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak. Valóban, ez az árnyék Krisztus fényéből származott, és így hordozott magában valamit isteni jóságának erejéből. Péter árnyéka a katolikus Egyház közössége által már gyermekkorom óta beborította életemet, és megtanultam, hogy ez az árnyék jó, gyógyító, hiszen valóban magától Krisztustól származik.”

A Szentatya ezután így folytatta: „Születés és újjászületés, földi család és Isten nagy családja: ez Isten irgalmának sok ajándéka közül az egyik, ez az alap, amelyre támaszkodunk”. Pappá szentelésére így emlékezett: „Tudtam, hogy nem fogok egyedül maradni. És micsoda bizalmat árasztottak Jézus szavai, amelyeket pappá szentelésemkor a püspök mondott a liturgiában: nem nevezlek többé szolgának benneteket, … barátaimnak mondalak benneteket. (Jn 15,15)”

Az evangéliumi részletre utalva XVI. Benedek pápa rámutatott: a sebek, amelyeket Krisztus értünk kapott, jelzik, hogy megértett bennünket, és hagyta, sőt újra és újra hagyja, hogy megsebezze az irántunk érzett szeretet. Hozzátette: „Isten irgalma nap mint nap elkísér minket. Elegendő, hogy ha éberség van a szívünkben, hogy meg is érezzük. Túlzottan is hajlamosak vagyunk csak a mindennapos nehézségeket meglátni, amelyek ránk, Ádám fiaira várnak. De ha kinyitjuk a szívünket, bármilyen nehézség közepette megtapasztalhatjuk folyamatosan, hogy Isten mennyire jó hozzánk, mennyire gondoskodó velünk az apró dolgokban, hogy segítsen elérnünk a nagy dolgokat. Isten, a felelősség nagyobb terhével, újra segítséget nyújtott az életemben. Újra és újra örömmel ismerem fel, milyen nagy azok tábora, akik imájukkal támogatnak engem: akik hitükkel és szeretetükkel segítenek szolgálatom végzésében, akik elnézőek gyengeségeimmel szemben és  Péter árnyékában is felismerik Jézus Krisztus áldásos fényét. Ezért szívből jövő köszönetet mondok az Úrnak és nektek mindnyájatoknak”.

XVI. Benedek pápa ezután Nagy Szent Leó pápa imájával zárta gondolatait, arra kérve Istent, hogy „erősítse meg a hitet, növelje a szeretetet, adjon békét” és szolgálata által növelje odaadását.

Magyar Kurír

Kép: www.catholicpressphoto.com