Ünnepi szentmise Szombathelyen Szent Márton tiszteletére

Hazai – 2004. november 14., vasárnap | 10:07

Konkoly István megyés püspök november 14-én 10 órakor ünnepi szentmisét mutatott be Szent Márton püspök tiszteletére a szent szülővárosában, Szombathelyen. A szentmisét élőben közvetítette a Magyar Katolikus Rádió.

A főpásztor szentbeszédében kiemelte: az isteni Gondviselés a Szombathelyi Egyházmegye hívő népe számára ragyogó példaképről gondoskodott Szent Márton személyében. Büszkék rá, hogy városukban született és Szombathely adta őt a világegyháznak, de tiszteletük nem merülhet ki abban, hogy vele dicsekszenek, hanem követniük kell az ő példáját.

„Szent Márton püspök szilárd akaratot mutató határozottsága és szelíd lelkületét bizonyító szívjósága az a két tulajdonság, mely életéből leginkább kitűnik, s ami példaértékű számunkra” – hangsúlyozta Konkoly István. Határozottságát és jóságát észrevehetjük abból a jelenetből, amikor katonatársai gúnyolódása ellenére köpenyét kettévágta, s egyik felét a didergő koldusnak adta Amiens városának kapujában. De ugyanezt látjuk, amikor Galliából Pannóniába hazatérve, útközben rablók támadták meg, és ő figyelmeztette őket: nem az üdvösség, hanem a kárhozat útján járnak. Bátorságát és jóságát látva a rablók nem bántották, sőt egyikük megtért, és szakított bűnös életével. Egy másik alkalommal egy ártatlanul halálraítélt ember megmentése érdekében böjtölt három napig, amíg a császár meg nem kegyelmezett a fogolynak.

A rábízottak iránti szeretetét mutatja életének végén az az esemény, amikor idősen és betegen, szívében a mennyországba térés és a Krisztussal való találkozás vágyával, de látva szerzetestársainak szomorúságát, így imádkozott: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod!” Kérjük Szent Márton közbenjárását, hogy határozottak és kitartóak legyünk az irgalmas szeretet gyakorlásában, tudjunk lelkesedni az igazért és jóért, s a jó ügy érdekében tudjunk erős akarattal fellépni és hősiesen helytállni! – buzdított a püspök szentbeszédének befejezéseként.

MK