„Úgy él, ahogy beszél” : a pápa az élet dolgairól

Kultúra – 2013. november 30., szombat | 15:11

Amikor Jorge Mario Bergogliót, Buenos Aires érsekét pápává választották, a hírmagyarázók azonnal elkezdték összegyűjteni, miben tér el elődjeitől. Az első dél-amerikai pápa, jezsuita és még ki tudja, mennyi minden merült már fel vele kapcsolatban. Magyarországon még egy különlegesség kapcsolható a személyéhez: nem volt még olyan pápa, akiről alig kilenc hónap alatt ennyi könyv jelent volna meg. Miért? Erre a kérdésre talán pont a könyvek tudnak választ adni. Például az Európa Kiadónál most megjelent Ferenc pápa füveskönyve című válogatás.

A könyv összeállítói – Julie Schwietert Collazo amerikai író, fordító és Lisa Rogak, Amerikában élő újságíró és életrajzíró – ábécé sorrendbe gyűjtötték össze a pápa legkülönfélébb kérdésekről tett kijelentéseit. Ezek mindegyike a kétezres években született. Egy ilyen válogatás nem nélkülözheti a szubjektív szempontokat, összeállítása sem lehetett egyszerű, hiszen megannyi szöveget át kellett tanulmányozni hozzá. Az olvasónak azonban támad némi hiányérzete, hiszen az ennél régebbi megnyilatkozások nem csak tanulságosak, de kifejezetten informatívak lehettek volna, esetleg változásaiban bemutatván Ferenc pápa gondolkodását. Az ábécé sorrend a visszakeresést rendkívül könnyűvé teszi, ám emellé egy tematikus mutató is jó lett volna.

De miről is olvashatunk ebben a könyvben? Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindenről. A pápa életéből például megtudhatjuk, hogy fiatal korában a politika kérdései érdekelték, és azt is, miként fogadta édesanyja azt, amikor a papi hivatást választotta. Az is jól látható, hogy egyénisége nem változott azzal, hogy pápává választották: „Ki kell lépnünk az utcára… el kell mondanunk, hogy Jézus értük, férfiakért és nőkért él”. A hatalomról sem gondolkodott másként, már Buenos Aires-i érsekként is elsősorban szolgálatnak tekintette. Különösen szimpatikusak azok a gondolatai, melyeket egy vasúti szerencsétlenség után, 2012-ben mondott szentbeszédében fogalmazott meg: „Egyre csak azt kérdezitek, miért. Nem tudok választ adni rá, ahogy egy püspök, de maga a pápa sem. De Ő majd megvigasztal titeket.”

Sem a politikai, sem bármilyen más, kényes kérdésben nem hallgatott. Beszélt a dél-amerikaiak leplezett idegengyűlöletéről, a Buenos Aires-i rabszolgaságról, bírálta a neoliberális gazdaságpolitikát, mely a piac és a profit elsődlegességét hirdeti az emberi méltóság rovására. „Nincsen abban semmi baj, ha a vallás párbeszédet folytat a politikai hatalommal, baj csak akkor van, ha behódol előtte és titokban összeszűri vele a levet.”

Tudjuk, hogy Ferenc pápát különösen zavarja a társadalmi igazságtalanság minden formája. A kizsákmányolás, a javak egyenlőtlen elosztása ellen számtalanszor felszólalt. Ebben az Egyháznak is komoly útmutató szerepet szánt megválasztásakor elhíresült mondata, mely szerint „mennyi gyönyörűségem telne egy olyan Egyházban, amelyik szegény és a szegények javát szolgálja”.

Természetesen az Egyház problémáiról is beszél, úgy, hogy szavaiban egyszerre van jelen az elemző kritika és a megértő szív. Szerénysége ugyanakkor nem azt jelenti, hogy nem tud tiszta tanítást, határozott erkölcsi elveket megfogalmazni: „Argentínában létezik a hallgatólagos eutanázia. Az élethez való jog azt jelenti, hogy megengedjük az embereknek, hogy éljenek, és megengedjük azt is, hogy méltósággal haljanak meg.”

A humor éppúgy nem hiányzik a pápa személyiségéből – a bűn nem folt, melyet „kitisztít a sarki japán vegytisztító” – mint a derűlátás: „Felépíthetünk egy szereteten és életigenlésen alapuló új civilizációt.” – írta majd tíz évvel ezelőtt.

És persze a spirituális mélységre is találunk jó néhány példát. Advent idejére álljon itt egy közülük: „Éppen ezért hívlak benneteket, férfiak és asszonyok, akik hisztek az Igében, hogy szeressétek a csöndet.”

Baranyai Béla/Magyar Kurír
A szerző az Új Ember munkatársa.