Új irányelvek a homoszexuálisok lelkigondozásában

A dokumentumot előkészítő bizottság egy tagja úgy nyilatkozott a CNA hírügynökségnek: az új irányelveket tartalmazó dokumentum rendkívül pozitív eszközt jelent majd a katolikusok azon csoportja felé irányuló szolgálatban, akik talán úgy érzik, nem látja őket szívesen az egyház.

A püspökök remélik, hogy a november 13. és 16. között megrendezendő tanácskozáson elfogadhatják a 2002 óta készülő irányelveket.

A püspöki konferencia által kiadott sajtóközlemény szerint az új irányelvek kimondják, hogy a püspöki és papi vezetésre és támogatásra óriási szükség van most, mert „nem pusztán néhány homoszexuális hajlamú személy érzi magát elutasítva” az egyházban.

„A katolikus közösség megkeresztelt tagjaként a homoszexuális hajlamú személyek továbbra is olyan helyet keresnek az Egyházban, ahol életszentségben, hiteles és teljes emberi életet élhetnek” – fogalmaz a dokumentum. „Az elfogadottság és a részvétel helyi hívő közösségeikben annak a lelki támasznak az alapja, amelyet az egyház kínál nekik. Teljes és aktív részvételüket bátorítjuk. Az imádkozó katolikus közösségben való részvétel segítséget jelenthet, hogy teljes életet éljenek, és bátorítást az állandó személyes megtérésre.”

A hittani bizottság által előkészített dokumentum a lelkipásztori szolgálatban jelentkezett konkrét problémákra kíván válaszolni, de nem aktuális botrányok indították a püspököket összeállítására. A bizottság egyik tagja éppen ezért sajnálatosnak nevezte, hogy sok történet negatív fényt vet a dokumentumra, amely valójában „lehengerlően pozitív terv arra, hogyan forduljon az egyház az azonos neműek felé vonzódókhoz, s hogyan szolgálja őket”. Az irányelveket 2002-ben kezdték el kidolgozni, s a munkálatokba bevonták az egyházjogi, hitoktatási, házzaság- és családügyi, valamint a pasztorációs bizottságokat is.

A püspökökhöz és az ebben a szolgálatban résztvevőkhöz szóló dokumentum első részében alapelvként kijelenti minden ember mint Isten teremtménye alapvető méltóságát. A dokumentum szerint az egyház azt tanítja, hogy a homoszexuális hajlamú embereket „tisztelettel, együttérzéssel és érzékenységgel” kell elfogadni, s elítéli a rejtett vagy nyílt erőszak, megvetés és gyűlölet minden formáját.

A dokumentum felszólítja az egyházban szolgálókat, hogy „vizsgálják felül hozzáállásukat, hogy feltárjanak minden olyan gondolatot és érzést, amely megtisztításra szorulhat”.

„Az Örömhír hirdetésének munkája állandóan növekvő szeretetre kötelez azok iránt, akiket az ember szolgál” – hangsúlyozza a tervezet.

A dokumentum megerősíti az egyház tanítását az emberi szexualitás ajándékáról, s annak természetes irányultságáról, s tisztáz egy azzal kapcsolatos gyakori félreértést: „Kulcsfontosságú annak megértése, hogy amikor azt mondjuk, egy ember olyan sajátos hajlammal bír, amely rendetlen, az nem jelenti annak kimondását, hogy az ember egészében rendetlen. S nem jelenti azt sem, hogy az embert elvetné Isten vagy az egyház.”

Az irányelvek megerősítik, hogy miközben az egyház azt tanítja, hogy a homoszexuális cselekmények erkölcstelenek, megkülönbözteti a homoszexuális cselekedetekben való részvételt a homoszexuális irányultságtól. „Míg az előbbi bűnös, az utóbbi nem az”.

A dokumentum röviden érinti a homoszexuális hajlamú személy terápiás kezelésének lehetőségét. „Jelenleg nincsen tudományos egyetértés a homoszexuális hajlam okával kapcsolatban”, és „nincsen egyetértés a terápiával kapcsolatban sem. Néhányan hasznosnak találták, mindazonáltal nincsen erkölcsi kötelezettség a terápiával való próbálkozásra.”

A dokumentum irányelveket fogalmaz meg a homoszexuális beállítottságú személynek a plébániai szolgálatban és vezetésben való részvételére vonatkozóan is.

A püspöki konferencia sajtóközleménye kiemeli a dokumentum azon kijelentését is, miszerint „a keresztény élet folyamatos út a felé, hogy Krisztus egyre elmélyültebb tanítványai legyünk... Azokat, akik botladoznak az úton, bátorítani kell, hogy megmaradjanak a közösségben, s törekedjenek továbbra is az életszentségre. E szempontból nagyon fontos a kiengesztelődés szentségének gyakori vétele.”

A dokumentum végezetül kitér arra is, hogy az egyház elutasítja az azonos nemű párok „házasságát” és gyermekek homoszexuális párok általi örökbefogadását.

CNA/Magyar Kurír