Új rendet teremt lelkünkben Isten – Udvardy György mutatott be roráte misét Pécsen

A roráte szentmise homíliáját teljes egészében közöljük.

„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki (Lk 1,45). Ezzel a mondattal cseng össze a Rómaiaknak írt levél azon szakasza, amely a beosztás szerint a mai napra került: Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! (Róm 12,17) Hogyan kapcsolódik a kettő? Hogyan lehet egy alapja mindkét állításnak?

Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki (Lk 1,45). Mária ilyen. Ismeri és szereti Istent, kész bízni benne, hisz ígéreteiben. Az új teremtményben az ismeret és a szeretet egy. Ha valakit szeretünk, ismerjük; és ha ismerjük, akkor szeretjük. Mária így bízik Isten ígéreteinek teljesedésében. Ez a bizalom élteti őt és mindannyiunkat. Mert, ha valakit szeretünk, hisszük, hogy amit mond, igaz. Ha valakit ismerünk, tudjuk, hogy amit állít, az igaz, és aszerint fog cselekedni. Isten még inkább ilyen. Ugyanakkor ez a hit az emberi megfontolást, értelmet, számítgatást, szűkös gondolkodást is meghaladja.

Várakozásunkat meghaladja az Úr érkezése, Isten magatartása.

Isten Szentlelke adja az erőt ahhoz, hogy legyen bátorságunk így gondolkodni, dönteni, bízni Isten igéjének beteljesedésében. Abban, hogy Ő szeret minket, a javunkat akarja, és mindent a boldogságunk érdekében tesz. Mária ebben is példa, kegyelemmel teljes, a Szentlélekkel eltelt, ismeri Istent. Ebből következően szereti az Istent, és bízik mindannak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki!

Testvérek! A keresztségben új teremtménnyé lettünk. Isten megváltott minket a Fia által. Nekünk ajándékozta a Szentlelket, amely új értelmet, meglátást, meggyőződést, lelkesedést, bátorságot ad mindannyiunk szívébe. A Szentlélek megerősíti a bizalmat Isten iránt. Boldogok vagyunk, mert hiszünk annak beteljesedésében, amit az Úr ígért nekünk. Ennek megfelelően cselekszünk, ebből érthető a Rómaiaknak írt levél szakasza is: Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! (Róm 12,17)

Nem természetes ez a magatartás. A természetet meghaladó új teremtménynek, az újjáteremtett embernek a gondolkodása és magatartása ez, ami nem keresi pusztán az emberi igazságot, igazságosságot. Istenben felfedezzük, mit jelent igaznak lenni, igaz módon cselekedni. Az új teremtmény nem érdekek mentén dönt, nem mérlegel, hogy kinek vagy igaza, ki mennyit tett, ki mit követett el, mit érdemel a másik, mit érdemelnék én. Ezek a régi ember gondolatai. Az új ember, az Isten Szentlelkével betöltött ember hisz annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. Nem bocsátkozik alkuba, nem valami jól megfontolt cserét akar maga számára. Fölötte áll emberi megfontolásainknak. Csak ebből a szempontból érhető: ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! (Róm 12,17)

A rosszal fizetni a rosszért nem más, mint a bűn logikája – a sebesült, a félelemmel teli ember reakciója, magatartása a másik felé. Ezt akarja megtörni a hozzánk érkező Úr. Mi, emberek a sebeinkből, fájdalmainkból, szűkösségünkből, kicsinyes alkuinkból, a magunk korlátaiból ezen logika keretei közül nem tudnánk kilépni. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez a fajta gondolkodás nem éltet, nem vezet életre.

Amikor egymásnak feszülünk, sérelmeket hordozunk, amikor keressünk az alkalmat arra, hogy mikor tudnánk az igazunkat érvényre juttatni, a másikat térdre kényszeríteni – ez a rossz logikája. Ebből akar kiemelni, kimenteni minket a hozzánk érkező Úr.

Meg akarja törni a rossz logikáját. Krisztus ezért jön, és erre hív bennünket! Részünkről pedig bátorság kell hozzá, de ezt a bátorságot nem magunk gyűjtjük össze, nem mi alakítjuk ki, nem pusztán az élettapasztalat, a megvívott küzdelmek vagy egy emberi bölcsesség, megfontolás vezet ide. Ezek csupán arra indítanak, hogy békességet teremtsünk, hiszen az nekünk is jó, mondván, jobban megéri békességben, egyetértésben lenni, jobb nem előhozni bizonyos nehézségeket. Ez emberi gondolkodás!

Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki (Lk 1,45). A hit fölemeli emberi természetünket. Nem a rosszat látjuk, nem azt szemléljük, hanem azt a méltóságot, amelyre hívott az Isten, és ehhez a hit bátorságára van szükség.

Isten újjáteremt bennünket, új rendet teremt lelkünkben, és megvalósul a csoda, hiszen itt nem másról van szó, mint az újjáteremtés csodájáról. Ehhez kapjuk az isteni erényeket – a hit, remény és szeretet erényeit –, hogy fel tudjuk fedezni Isten akaratát, higgyünk szeretetében, tartsuk meg parancsait, mert ez örömet jelent nekünk, átformál, újjáteremt bennünket. Az új teremtmény módjára akarunk cselekedni, az új törvényt akarjuk érvénybe juttatni kapcsolatainkban, mindennapjainkban.

Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki (Lk 1,45). Így tekintünk Máriára, és így akarjuk felszítani magunkban istengyermeki méltóságunkat, és így hiszünk annak a törvénynek az erejében, miszerint Isten újjáteremt bennünket, és akkor már nem akarunk rosszal fizetni a rosszért (vö. Róm 12,17), hanem jóval, hogy segítsük a másik embert jobbá lenni. Segítsük, hogy Isten irgalmával találkozzon, és ez az irgalom – mint ahogy bennünket – őt is formálja. Ez feladatunk, küldetésünk is, és ebben sokkal inkább az a bizonyosság vezet, hogy Isten nekünk már irgalmazott. Ámen.”

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír