Új szentszéki dokumentum a gyónás szentségéről

Vatikán: „Misericordia Dei – Isten Irgalma” – ez a címe annak az új dokumentumnak, amelyet II. János Pál pápa a gyónás szentségének szentelt. A Motu proprio formában a bűnbánat szentsége kiszolgáltatásának néhány szempontjáról írt apostoli levelet tegnap, május 2-án, csütörtökön délelőtt mutatta be Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa és Jorge Arturo Medina Estévez bíboros, a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció prefektusa.
Joseph Ratzinger bíboros elmondta: a pápa új Motu propriója, a szentség gyakorlatának néhány fontos teológiai, lelkipásztori és jogi szempontjait mutatja be. Mindenekelőtt hangsúlyozza a gyónás személyes jellegét. Mivel a bűn, az emberi közösséghez fűződő kapcsolataink ellenére végső fokon mégis maradéktalanul személyes, így a megbocsátásnak is teljes mértékben személyesnek kell lennie. Isten minden embert név szerint ismer, személyesen hív és üdvözít. Az általános feloldozás rendkívüli formula, amelyet csak jól meghatározott esetekben lehet alkalmazni, továbbá feltételezi, hogy a bűnbánó, amint erre lehetősége nyílik, egyénileg meggyónja vétkeit. A szentség határozottan személyes jellege egyes helyeken az utóbbi évtizedekben elhalványult, és egyre inkább az általános feloldozás került előtérbe. Ez a visszaélés bizonyos részegyházakban hozzájárult az egyéni gyónások nagymértékű csökkenéséhez. A történelem során az egyház mindig tudatában volt, hogy csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Nem áll az egyház hatalmában az, hogy az egyéni gyónást az általános feloldozással felcserélje, idézte a Hittani Kongregáció prefektusa a szentatyát. Csak ha szükséghelyzet áll elő, veszélyben forog a hívő üdvössége, csak akkor lehet elővételezni a feloldozást és a gyónást későbbi időpontra halasztani. Az egyház feladata annak meghatározása, hogy mikor áll elő ilyen szükséghelyzet. A pápa apostoli levelében pontos útmutatást ad erre vonatkozólag, amelyeket a püspököknek minden részletében alkalmazniuk kell. Olyan szövegről van szó, amely újabb terheket helyez a keresztények vállára? – tette fel a kérdést Ratzinger bíboros. Éppen az ellenkezője igaz: a keresztény mivolt tökéletesen személyes jellegének védelméről van szó. Természetesen a személy számára gyakran nehéznek tűnhet bűneinek megvallása, mivel megalázza büszkeségét, szembesül saját gyarlóságával. Ugyanakkor éppen erre van szükségünk, ezért szenvedünk, ezért zárkózunk be ártatlanságunk álomvilágába. A pszichiátriai terápiák során a pácienseknek legbensőbb énjük súlyos és veszélyes terheit kell felszínre hozniuk. A bűnbánat szentségében a gyónó bizalommal Isten irgalmas jóságára hagyatkozik, amikor megvallja vétkeit. Így a gyónás a megszabadulás tapasztalata, amelyben a múlt súlya tovatűnik, Isten kegyelme minden alkalommal visszaadja szívünk ifjúságát.
Jorge Arturo Medina Estévez bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa arra emlékeztetett, hogy a szentatya április 7-én, Isteni Irgalom vasárnapján keltezte apostoli levelét, amely szervesen beleilleszkedik a pápa eddigi magisztériumába. Ebben az összefüggésben megemlítette a latin szertartású Egyházi Törvénykönyvet, illetve a keleti egyházak kánonjogi kódexét, a szinódus utáni „Reconciliatio et paenitentia” k. buzdítását, a Katolikus Egyház Katekizmusát, valamint az idén nagycsütörtökön a papokhoz írt levelét. Az egyház minden ember üdvösségének szolgálatában áll, ez alapvető feladata, amely minősíti mind szolgái, mind Isten egész népének lelkipásztori tevékenységét. Az üdvösség ajándéka azonban nem lehetséges a megtérés nélkül. A megtérés Isten kegyelmének gyümölcse. Isten minden embert fel akar szabadítani a gonosz hatalma és a bűn rabszolgasága alól és vissza akarja vezetni az Atyával való szeretetközösségre, helyreállítva eredeti képmását, mint Istengyermek, mint Krisztus testének tagja, mint a Szentlélek temploma. A Szentírás hangsúlyozza a bűn szörnyű valóságát, a halálhoz, leprához, száműzetéshez, nyomorúsághoz, éhséghez, rabszolgasághoz hasonlítva azt. A bűnbánat vagy a kiengesztelődés szentségét Jézus alapította, hogy az ember segítségére siessen, aki a keresztség után engedett a kísértésnek, csatlakozott a Gonoszhoz és eltávolodott Istentől.
A gyónás szentsége az egyházra bízott feladat: különösen a püspököké, mint az egyházi szeretetközösség őreié és legszorosabb munkatársaié, a papoké. A gyónás szentségének kiszolgáltatása nem kiváltság vagy a hatalom gyakorlása, hanem a lelkipásztori felelősség kifejezése, amelyet minden püspök és pap magára vállalt Isten előtt felszentelése napján. A „Misericordia Dei” k. Motu proprio ismételten megerősíti az egyház hagyományos tanítását, miszerint a bűnbánat szentsége kiszolgál-tatásának egyetlen rendes módja az egyéni és teljes bűnmegvallás és feloldozás. Az ún. kollektív vagy általános feloldozást rendkívülinek kell tekinteni, amelyhez kizárólag halálveszélyben lehet folyamodni, vagy olyankor, amikor fizikailag vagy erkölcsileg lehetetlen a szentség rendes módon történő kiszolgáltatása. Az általános feloldozás és a szentség rendes kiszolgáltatása közé egyenlőségjelet tenni tanbeli tévedés, fegyelmi visszaélés, amely lelkipásztori károkat okoz – mondotta Jorge Arturo Medina Estévez bíboros. Egyúttal emlékeztetett olyan szent papokra, akik a szentségi gyónás gyakorlatának áldozták életüket, kiemelve Vianney Szent János, Szent Mandic Lipót és a hamarosan a szentek sorába kerülő Boldog Pio atya példáját. (Az új szentszéki dokumentum hamarosan magyarul is megjelenik, a Szent István Társulat kiadásában – a szerk.) VR/MK