Új szentszéki nagyköveteket fogadott a pápa

Vatikán: December 12-én, pénteken délelőtt II. János Pál pápa fogadta Dánia, Szingapúr, Katar és Észtország új szentszéki nagyköveteit, akik ezúttal mutatták be megbízólevelüket.
Hozzájuk intézett beszédében a szentatya utalt rá, hogy a polgári év vége jó alkalom a nemzetközi helyzet elemzésére. A tartható fejlődés, a nemzetközi stabilitás érdekében szükség van arra, hogy a közélet minden szereplője, különösen a politikai és a gazdasági élet terén, egyre nagyobb erkölcsi érzékkel vezesse a közügyeket, szem előtt tartva a közjót.
A pápa külön-külön is szólt az új szentszéki nagykövetekhez. Kifejtette: a nemzetközi közösségen belül Dánia már régóta elismerésnek örvend nagylelkűségéért, amellyel segíti a világ fejlődő nemzeteit. Ennek a szolidaritásnak kézzelfogható bizonyítéka a dán vezetéssel működő békefenntartó erők tevékenysége, a különféle segélytervekben való részvétel. A pápa felidézte dániai apostoli látogatását, amelynek során megállapította: ha a dán nép hűséges marad a nemzet zászlójában látható kereszthez, akkor saját magához marad hű. Dánia történelmének szerves része az evangélium, amelynek ma is – akárcsak több mint ezer évvel ezelőtt – döntősen fontos szerepe van. Ezzel szemben az egész európai földrészen tapasztalhatjuk az Isten iránti érzék hanyatlását – állapította meg a szentatya. Számos európai lelki gyökerek nélkül él, ezért nem meglepő, hogy politikai és társadalmi irányzatok olyan képet kívánnak alkotni a földrészről, amely figyelmen kívül hagyja vallási örökségét, mély keresztény lelkületét. Ezeknek a téves erőfeszítéseknek a szószólói az európai népek jogait hangoztatják és azt állítják, hogy nevükben beszélnek, miközben nem látják meg egy magasabb rendű, objektív, minden ember szívébe vésett törvény létezését. Egy Istentől elszakadt Európa csak társadalmi széttöredezéshez, erkölcsi zűrzavarhoz és politikai megosztottsághoz vezethet. Az európai kontinens látóhatárán felbukkanó aggasztó jelekkel szemben a pápa ismét a Szentírás szavait idézte: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Az észt nagykövethez intézett beszédében a pápa utalt rá, hogy a balti köztársaságban a katolikus egyház már a XII. század óta jelen van. Az észtek, más európai népekkel együtt elismerik, hogy a kereszténység igazságai és értékei a földrész társadalmának alapját képezik. Ez az örökség azonban nem pusztán a múlté, hanem szüntelenül megvalósítandó, jövőbe mutató terv. Ezért alapvetően fontos, hogy most, amikor az európai nemzetek új együttműködése jön létre, elismerjék a kereszténység igazságának hirdetését. Az észtek túlságosan jól tudják, hogy amikor a keresztény hit gazdagságát elnyomják, vagy éppen tagadják, elhalványul a társadalmi haladás reménye. Egy félelemmel teli tragikus korszak után, amikor az európai történelemben az erőszak uralkodott, a keresztény hit az élet evangéliumát kínálja fel, biztosítva a remény és a szabadság jövőjét, amelyben a szeretet és az igazság kerül előtérbe. Semmiféle emberi őrület vagy sekélyes magába zárkózás nem tagadhatja meg a jövő nemzedékeitől ezt az utat, amely a személyes önmegvalósítás és a fenntartható szolidaritáshoz vezet. A pápa kifejezte reményét, hogy Észtország támogatja a Szentszék erőfeszítéseit, hogy az európai alkotmányszerződés ismerje el a kereszténység központi helyét a kontinens életében és jövőjében.
A szingapúri nagykövethez intézett beszédében a szentatya felidézte 1986-os látogatását a városállamban, amikor első kézből tapasztalhatta meg azt a kulturális, etnikai sokszínűséget, amelynek okán joggal nevezik az államot kelet és nyugat közötti hídnak. A globalizáció korában vallások és népek békés együttélése csak akkor lehetséges, ha a szolidaritás, igazságosság és szabadság értékeire épül civilizációnk. A pápa örömmel állapította meg, hogy a szingapúri lakosság körében elismerik az emberi élet dimenzióinak értékét, de figyelmeztetett, hogy a jólétben élőknek gondolniuk kell az élet különböző területein szükséget szenvedő társaikra. Végül, jól tudva, hogy az ázsiai államban a katolikusok kisebbségben vannak, a szentatya mégis azt kívánta, hogy legyenek előmozdítói a társadalom életének.
A szentatya a katari nagykövethez intézett beszédében kiemelte, hogy a fiatal ország az Arab-öböl partján stratégiai fontosságú helyen fekszik, és aktívan részt vesz a nemzetközi életben. Fontos, hogy a kultúrák és vallások között a békés dialógus előmozdítója legyen. A globalizáció mind jobban megmutatja, hogy az egyes nemzetek egymástól függenek, de eközben nem szabad megfeledkezni az egyes ember javáról sem. A katolikus egyház számára a vallásszabadság alapvető emberi jog, ezért a pápa örömmel állapította meg, hogy Katar kormányzata megengedi a szabad vallásgyakorlatot, és emellett eleven iszlám-keresztény dialógus is kialakult az országban, hiszen mindkét vallás védi az emberi méltóságot, amelyet a terrorizmus aláás. Ilyen lélekkel kívánt végül a szentatya békét a térségben és Ábrahám fiai között. VR/MK