Új templommal gazdagodott a Munkácsi Egyházmegye

„Kiválasztottam és megszenteltem ezt a helyet,
hogy nevem benne legyen mindörökkön-örökké!”

Az ünnepség a templom kapuja előtt kezdődött: az építők és a hívek nevében Kucin István átadta a templomkulcsot Majnek Antal püspöknek, aki azt és a templomot Mikulyák László esperesplébánosra bízta. Ének- és harangszó kíséretében lépett a templomba a papság és a hívek sokasága.

A szentmise elején, melynek főcelebránsa a főpásztor volt, a helyi plébános köszöntötte paptestvéreit, a lazarista szerzeteseket, a testvéregyházak híveit és a zarándokokat. Majnek püspök megáldotta a vizet, majd meghintette vele a templom falait és a hívek közösségét.

Az ünnepi szentbeszédet Grigorij Románovics ukrajnai kapucinus provinciális mondta: korunk egyik legnagyobb szentjéről, Pio atyáról beszélt, aki mindig azt mondta magáról, hogy soha nem akart több lenni, mint „egy testvér, aki csak imádkozik”. Törekedjünk mindnyájan arra, hogy Pietrelcinai Szent Pio példája nyomán, mi is olyan keresztény emberek lehessünk, akik a kereszt előtt, Isten szeretetének nagy titkát szemlélve, alázatosan imádkoznak – buzdított a kapucinus elöljáró.

A mindenszentek litániájának eléneklése és a felszentelő imádság után a templomot betöltötte a tömjén illata, majd a főpásztor meggyújtva az oltár gyertyáit, jelképesen a Feltámadt Krisztus fényébe borítva a templomot.

Az Eucharisztia liturgiájának kezdetén a hívek az oltár elé hozták az áldozati adományokat – köztük a több száz éves patérnát és kelyhet, amelyet a terebesi olasz származású katolikusok ősei hoztak magukkal a XIX. században Itáliából, ahonnan napszámos munkásoknak vetődtek el erre a vidékre, hogy az épülő vasútat és hidakat építsék. Majnek Antal püspök az áldozatbemutatáshoz szükséges paténát és kelyhet konszekrálta, örökre lefoglalva az oltár szolgálatára. Az áldozás után megáldotta a tabernákulumot, és ünnepélyesen elhelyezte benne az Oltáriszentséget.

A hívek nevében Corradini Angelo és Mikulyák László plébános köszönte meg a főpásztornak az atyai gondoskodást és támogatást, amellyel hozzájárult a templom felépüléséhez; a híveknek és a támogatóknak a kétkezi munkát és anyagi segítséget; a betegeknek a sok imádságot, amellyel végigkísérték a templomépítés folyamatát – szerepel Zán Ágnes beszámolójában.

A püspök köszönetet mondott az összefogásért és a közösen végzett munkáért. „Ebben a templomban számomra egyértelművé válik, hogy milyen erő van a szeretetnek és a reménynek egy közösségben. Habár egyházmegyénk egyik kisebb közösségéről van szó, mégis az összefogásban példaértékű... Bízom benne, hogy a terebesi Szent Pio atya-templom nemcsak a helyiek Isten háza lesz, hanem majd évről évre gyűlnek össze itt azok, akik szeretik és tisztelik Pio atyát.”

Rahói egyházközség/Magyar kurír