Úrnapja, június 2.

Úrnapja, június 2.

Az Egyház nagycsütörtökön emlékezik az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség, az Eucharisztia alapítására. A nagyböjti idő miatt akkor nem lehet ünnepélyes külsőséggel megülni az ünnepet, ezért a liturgia egy külön napot – az Úrnapját – szenteli Krisztus testének és vérének ünneplésére. Ma – Úrnapján – ezért az Oltáriszentségről elmélkedünk: Krisztus testéről és véréről.

A miséző pap a felajánláskor – az ostya és a bor felmutatása-felajánlása közben – egy imát mond magában, amit a hívek nem hallanak, mert közben énekelnek. Amikor felemeli a kenyeret, azt mondja a pap, hogy „ebből lesz számunkra az élet kenyere”; amikor pedig a bort ajánlja fel a kehelyben, azt mondja, hogy „ebből lesz számunkra a lélek itala”. Most tehát elmélkedjünk az élet kenyeréről és a lélek italáról.

1. Az élet kenyere

Az ember testből és lélekből álló teremtmény. Ennek megfelelően beszélünk evilági (testi) életről és természetfölötti életről (lelki élet). Úgy is mondhatnánk, az embernek van egy természetes létsíkja, és van egy természetfölötti létsíkja. Észre kell vennünk azonban, hogy a különböző létsíkú vágyak kielégítettsége, kielégítetlensége, vagy éppen csömöre – az ember egysége miatt – hatással van mindegyik létsíkra, az egész emberre. Pl. ha alultápláltság vagy túltápláltság jelentkezik, az nem csak a test súlyában és alakjában fog megnyilvánulni, hanem az ember érzelemvilágában, ösztönvilágában. Sőt szellemiségében is. Üres gyomorral nem lehet filozofálgatni, az éhség mindenre képes rávinni az embert, akár gyilkosságra is.

Az embernek azonban van természetfeletti létsíkja is, melynek éppúgy táplálékra van szüksége, mint a testnek. Jézus kafarnaumi beszédében önmagát nevezte az élet kenyerének. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van… az én testem valóban étel” – mondta Jézus. Vagyis Jézus nem csak átvitt értelemben lelki táplálék, mint ahogy a tanítása is szellemi táplálék, mely táplálja a vallásos ember gondolatait és érzelmeit. Jézus valóságban is táplálék: teste valóban az élet kenyere az Oltáriszentségben.

Melyek a táplálék hatásai?

Életújító hatás. Az étel bekerülve az anyagcserébe, megújít bennünket napról napra. A szentáldozás is új emberré tesz, általa egyre jobban hasonlítunk Jézusra, mindinkább az ő életét éljük, állandóan megújulunk.

Melegít, fűtőanyagként is szolgál a szervezet számára. A szentáldozás ennek megfelelően a szeretetet táplálja Isten iránt is, az emberekkel szemben is.

Gyógyító hatása is van. Ezt különösen tudják a valamilyen hiánybetegségben szenvedők. Az Oltáriszentség is gyógyít, mégpedig lényünknek öröklött és szerzett erkölcsi sebeit. Gyengíti bűnös vágyainkat, sorvasztja a bűn gyökerét. Gyógyítja lelkünket azzal, hogy eltörli a bocsánatos bűnöket. Amint a helyes táplálkozás természetes vonalon korrigálja testünk, idegrendszerünk, érzelmeink kisebb rendellenességeit, úgy az Oltáriszentség eltörli a bocsánatos bűnöket, természetfeletti életünk kisebb rendellenességeit. Eltöröl minden bocsánatos bűnt, kivéve azokat, amelyekhez az áldozó aktuálisan ragaszkodik. Nagy bátorítás ez azok számára, akik nem mernek gyónás nélkül áldozni, bár súlyos bűnük nincs.

Erősít is a táplálék. Az Oltáriszentség kenyere a külső és belső kísértések ellen ad erőt, főleg a súlyos bűnök elkerülésére. Minél egészségesebben táplált valaki, annál ellenállóbb minden bajjal szemben. Így van ez a természetfeletti életben is.

2. A lélek itala

A pap kenyér mellett bort is felajánl. A borról sok mindent el lehet mondani, amit már elmondtam a kenyérről: erősít, gyógyít, melegít stb. Ezeken felül jelez még sok mást is.

A bor oltja ugyan a szomjat, de fokozza is. Természetes síkon ez nem valami szerencsés tulajdonság, természetfeletti életünk számára annál inkább. Az Oltáriszentség betölt Jézussal, ugyanakkor, aki veszi, még jobban éhezi és szomjazza Jézust, azt, hogy még igazabb ember legyen.

A bor bátorságot ad. Bármennyire is kétes hangzású dolog ez, mégis jelzi: az Oltáriszentségben van bátorító hatás. Vértanúkat és szüzeket nevelő ital, a szenvedések hősies vállalásának forrása.

A bor vidámmá tesz. Az Oltáriszentség hatása: öröm a Szentlélekben. Bár megint félreérthető, de érdemes megemlíteni, hogy a bortól az ember rózsaszínben látja a világot, amolyan búfelejtő a bor. A gyakori szentáldozás nem búfelejtő, de egészséges optimizmus forrása. Rájön az ember a jézusi szó valóságára: Urunk legyőzte a világot.

Az élet kenyeréről és a lélek italáról szólva a téma bizonyára nincs kimerítve. Az Oltáriszentség vételének hatása, gyümölcse igen számos és felmérhetetlen. Olyan valami, amire csak ezt lehet mondani: meg kell kóstolni!

Érdemes megfontolni Szent Ágoston mondását: Aki Krisztus lelkéből akar élni, nem szakadhat el Krisztus testétől!

Ne szakadjunk hát el az örök élet kenyerétől és italától.

Ámen

(Dörnyei-Gergye-Csőgl: Szentmiseáldozat és Oltáriszentség 166-169 nyomán.)

Verőcei Gábor/Magyar Kurír