Úrnapja liturgiája

Az ünnep kezdőénekét, amely az Eucharisztiára utal, a 80. zsoltárból idézi az Egyház: „A gabona javával táplálta őket az Úr, és jóllakatta mézzel a sziklából.”

Az olvasmány Mózes ötödik könyvéből (MTörv 8,2–3.14b–16a) való, amely beszámol arról, hogy Isten a választott népet mannával és a sziklából fakasztott vízzel táplálta. Ezek az Oltáriszentség előképei. Az Ószövetségben Isten így táplálta népét, míg az Újszövetségben Isten vándorló népének tápláléka az Oltáriszentség. Ezért az ajándékért a válaszos zsoltár hálaadásra szólít, amit az Ószövetség népe már megtett, az Újszövetség népének pedig állandóan meg kell tennie.

A szentlecke az Eucharisztia nagy titkáról szól. Részesedünk Krisztus Testében és Vérében – s bár sokan részesültünk benne, mégis egy testet alkotunk, ugyanis mindnyájan az egy kenyérből részesültünk. Ez a levél a legelső szövegtanú, amely megörökíti az Eucharisztiával kapcsolatos tanítást, és utal az ősegyház liturgikus gyakorlatára (1Kor 10,16–17).

Az ünnephez – bár nem kötelező – hozzátartozik a szekvencia, amely a mise szövegeivel együtt Aquinói Szent Tamás (†1274) csodás alkotása. Az Eucharisztia csodás titkáról szól az ünnepi ének. Bár utal az utolsó vacsora eseményére, de végig – mondhatjuk – az Eucharisztia dicséretét zengi:

Mindenható fejedelmünk,
étkünk, éltetőnk, szerelmünk,
engedj asztalodra lelnünk,
testvérül engedd ölelnünk
odafönn a szenteket!

Az evangéliumi részlet megerősít bennünket abban, hogy Krisztus Teste és Vére Urunk szándéka szerint valóban étel és ital számunkra (Jn 6,51–58).

A mise könyörgése az Eucharisztia és a megváltás kapcsolatáról szól. Itt hagyta Urunk ajándékként e csodálatos Szentséget, amely Urunk szenvedésére emlékeztet. Az emlékezésnél azonban többet jelent, hiszen általa a megváltás gyümölcseiben részesülünk. A felajánló könyörgésben a béke és az egység ajándékáért könyörgünk, mert az Eucharisztia képes mindkettőt biztosítani számunkra. Az áldozás utáni könyörgés pedig előremutat az örök élet felé. Nem véletlenül valljuk az Eucharisztiát az örök élet kenyerének.

Erre az ünnepre két prefációból választhat a miséző pap. Az első a legrégibb szakramentáriumokból való karácsonyi prefáció. Még az V. Piusz pápa-féle Misekönyv is a karácsonyi prefációt használta Úrnapjára, a VI. Pál pápa-féle misekönyvben azonban külön, az Oltáriszentségről szóló prefációként szerepel. A címe: az Eucharisztia Krisztus áldozata és szentsége. A második prefáció az Eucharisztia gyümölcseiről szól: táplál, megszentel, szeretetben összekapcsol, kegyelemmel tölt el. Ez a prefáció teljesen új alkotás.

Verbényi István/MK

Kép: www.duomofirenze.it