Urunk bemutatásának ünnepe Székesfehérváron – VIDEÓVAL

„Negyven napja ültük Urunk születésének ünnepét, és ma azt ünnepeljük, hogy Szűz Mária és Szent József bemutatta Fiát, Jézust a templomban. Hívő népével találkozott az Úr, és azok a jámbor öregek, akik a Lélek késztetésére a templomba mentek, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla – mondta a főpásztor, majd arra kérte a híveket, hogy gyertyával a kezükben, körmenetben emlékezzenek meg bibliai eseményről. – Minket is a Szentlélek gyűjtött egybe, hogy az igazlelkű Simeon és Anna prófétaasszony példájára örüljünk az Úrnak és vigyük az ő világosságát a világnak.”

Beszédében a főpásztor megemlékezett Boldog II. János Pál pápa 17 évvel ezelőtti döntéséről, amikor erre a napra, Urunk bemutatásának ünnepére meghirdette a megszentelt élet napját. A Szentatya hálát akart adni a szerzetesi és papi hivatásokért, a Krisztusért elkötelezett életekért. Az volt a célja, hogy segítse ezen a napon közelebb hozni a hívek számára a megszentelt élet titkát, amelyből nemcsak az látható, hogy ez az életforma nagy áldozat, hanem az is, hogy mekkora öröm. Öröm, amelyet a civil életben is folyton keresünk. És II. János Pál pápa azért is hirdette meg ezt a napot, hogy a hívek imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért, hiszen fontos a papok és szerzetesek szerepe, küldetése, és sajátos karizmáik az egyházban.

A főpásztor arra is emlékeztetett, hogy valamikor Pannónia földjén virágzott a szerzetesi élet, ma pedig Indiából, a Fülöp-szigetekről érkeznek papok és szerzetesek, hogy a Krisztus-követő életre tanítsanak bennünket és imádkozzanak értünk. Spányi Antal buzdította a híveket, hogy csatlakozzanak az egyházmegyében elindított, és mára országos méretűvé vált Prohászka Imaszövetséghez, ahol buzgón imádkoznak papi hivatásokért, szerzetes nőkért és férfiakért, és azokért, akik különféle fogadalmakkal elköteleződnek az egyházban.

A megyéspüspök arra kérte a híveket, hogy személyes életükben is vegyék észre Isten hívását, éljenek Isten közelségében, mint Anna asszony és Simeon, akik Istennek szentelték életüket, imádkoztak, böjtöltek, engeszteltek, így kapták meg a kegyelmet ahhoz, hogy a Szentlélek sugallatára elmentek a templomba, ahol az Úrral találkoztak.

Befejezésül Spányi Antal arra szólított fel, hogy Istenre figyelve járjuk mi is az élet útját – öregségben, betegségben, fiatalságban, reménységben egyaránt. „Ez a hálaadás ma erősítsen meg bennünket, hogy Krisztus fényét vigyük az emberekhez, mert a tanúságtevőkre nagy szüksége van a világnak. Ki-ki a saját körülményei, adottságai szerint adja tovább az evangéliumot, mert senki közülünk ez alól nincs felmentve. Ne féljünk, mert az odaadott életben a lemondásokat százszorosan megfizeti az Úr. Kérjük Istent, adjon bőséggel hivatásokat, hogy az Ő országa nyilvánvalóvá legyen a világban.”

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír