„Utazás visszaút nélkül a sötétségből a fény felé – realizmus és szakralitás Kisléghi Nagy Ádám festészetében”

Kisléghi Nagy Ádám festészete a figuratív ábrázoláson keresztül valósítja meg az Ars Sacrát, a szent művészetet. A Szombathelyi Székesegyházban található, 2003-ban készített, 4 részből álló festménysorozata formák és színek kompozícióján keresztül beszéli el az isteni kinyilatkoztatás igazságát.

A négy vászonra festett hatalmas olajfestmény az Angyali üdvözlet, a Pásztorok imádása, a Levétel a keresztről valamint  A Szentlélek eljövetelének pillanatát ábrázolja. A képek témája könnyen felismerhető annak köszönhetően, hogy a művész letisztult figurái egyértelműek, így jelentésük is. A formális festői nyelvezet Kisléghi Nagy Ádám keresztény világnézetének egyik következménye, mely a valóságot a megtestesült Ige által megváltott világként éli meg és tükrözi azt festményein keresztül. Az egyházi művészet a kezdetektől fogva ebben találja meg valódi értelmét, vagyis az isteni kinyilatkoztatás, a megtestesülés misztériuma ábrázolásának hagyományában.

Kisléghi Nagy Ádám festészetének másik alapvető eleme, hogy ragaszkodik a tradicionális ikonográfiai elemekhez. Elég az Angyali üdvözletre tekinteni: Máriához ima közben érkezik az üzenetet hozó angyal, miközben a Szentlélek galamb formájában leszáll Máriára. Az angyali üdvözlet elengedhetetlen eleme a fehér liliom is, amely Mária tisztaságának szimbóluma.

A Pásztorok imádása ikonográfiája a Szűzanyát és az újszülött kis Jézust helyezi az ábrázolás középpontjába: egymásra néznek – ez a köztük lévő mély és erős kapcsoltra utal. Mellettük találjuk Szent Józsefet és a kis Jézust imádó pásztorokat, valamint az angyalok seregét, akik Jézus isteni mivoltát hirdetik. Elengedhetetlen és már a jövőbe mutató szimbólumként tűnik fel a bárány, mely az áldozatra utal, illetve a feltámadás utáni új életet szimbolizáló tojással teli kosár és a keresztségre utaló vizeskancsó.

Kisléghi festészetének harmadik jellegzetes eleme a realizmus, melyet a valódiság, a tisztaság és igazmondás jellemez. Az ember a megismerés folyamata során érzékeit használva jut el egy bizonyos tudáshoz, melyben fontos és elsődleges szerepet tölt be a látás. Ez különösen jelentős a képzőművészetben, ugyanis az, hogy látunk és felismerünk valamit, bizonyíték arra, hogy létezik. Kisléghi Nagy Ádám művészetében a valódi modellek használata jellemző, mely valóságossá teszi az ábrázolást. A művész modelljein keresztül képezi le a világot, de az alkotás folyamán azokat az elemeket hangsúlyozza, melyek teológiai látásmódjának és mondanivalójának megjelenítéséhez szükségesek: vagyis egy valós, ám mégis új, átlényegülő világ jelenik meg a vásznon.

Negyedik elemként kell megemlíteni a fény–árnyék ellentétek használatát, mely Caravaggio festői világához vezet minket. Kisléghi Nagy Ádám figurái és azok árnyékai valósághűen hatnak, melyek egy olyan fény által válnak láthatóvá, ami már egy másik, természetfölötti világ létezését mutatja. A festő tudatosan használja e tradicionális elemeket: az egyházi művészetben a fény az isteni világ szimbóluma, a jóé és a kegyelemé; míg az árnyék és a sötétség a rossz és a bűnös világ jelképe. Kisléghi Nagy Ádám Angyali üdvözletén Mária arcát világítja meg a kívülről jövő fényforrás, míg a Pásztorok imádása legfényesebb pontja az újszülött kis Jézus alakja.

A Levétel a keresztről ábrázolásán a felülről jövő fény Krisztus halott testét ragyogja be elsőként, mely átterjed az ott jelen lévő személyekre is, mintegy sugározva az isteni kegyelem állandó jelenlétét még a halál legszomorúbb pillanatában is. A Szentlélek eljövetele ábrázolásakor a tér az isteni kegyelem fényében fürdik, mely minden jelenlévő személyt megérint, hogy az imára, a szemlélődésre és az új életre vezesse őket – írja Daniel Estivill a L'Osservatore Romano augusztus 7-i számában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír