Úton levők és útonállók – 2006. december 2.

Hazai – 2006. december 2., szombat | 0:02

Mindannyian úton vagyunk, akkor is, ha azt hisszük, hogy már célba értünk. Úton vagyunk, de ne legyünk útonállók. Zarándokolunk, és nem szabad megállnunk, mert akkor feltartjuk a többieket. Akik erre a világra rendezkednek be, és nem remélnek a világ megújulásában, azok lelki értelemben véve útonállók.

Fel is tartják a reményből élőket, sőt meg is sarcolják. Lehet éppen kerülgetni őket, és túl lehet rajtuk látni, de ez nem jó, mert a mulasztás bűnébe esik a hívő. Nem tanította meg az útonállót arra, hogy az út nem letelepedésre, hanem haladásra való. Érdekes, hogy az útonállók pont azokból élnek, akik haladni akarnak. Egy útonállónak akkor kopna fel az álla, ha mindenki útonálló akarna lenni. Nem lehetne senkit kifosztani. Ilyenformán a nem hívő tulajdonképpen a hívőből él. A zarándok ember ad életet az élősködőnek is, az élősködők miatt a zarándokok nem állhatnak meg. Isten felkelti napját jókra és gonoszokra, úton levőkre és útonállókra egyaránt. Bárcsak minden pillanatunk haladásnak minősülne.

Sánta János/Magyar Kurír