Útravaló – 2019. március 25., Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)

2019. március 25., hétfő | 7:00

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

(Statio: ad S. Marcum)

Március 25-ét Tertullianus (Kr. u. 160–220) a kereszthalál, más iratok a teremtés napjaként említik, a III. századi források pedig már ekkorra helyezik az angyali üdvözlet napját. Azaz állítható, hogy az annunciáció ünnepe a forrás, és ehhez viszonyítva történt Urunk születésnapjának meghatározása. A felezőpontnál pedig elhelyezkedik a Keresztelő június 24-ei ünnepe, ekkor ugyanis elkezdenek rövidülni a napok, hogy felkészüljenek a Nap-felkeltére, „amikor nászházából kilép a Vőlegény (18. zsoltár). A kozmosz a valódi értelmét a teremtés elsőszülöttéből nyeri. Tőle kezdve egyértelmű, hogy a teremtés kalandja… nem az abszurdban és tragikusban végződik… Istennek a hetedik nappal kapcsolatos jóváhagyása igaz és végleges megerősítést nyert” (XVI. Benedek pápa).

A mai mise kezdőkönyörgése megvallja Jézus valóságos istenségét és emberségét, majd azért fohászkodik, hogy isteni természetének részesei lehessünk. Ez a nagy imádság mintegy kihangosítja a pap minden misében elhangzó csendes imáját: a bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek. A teremtés – a bor és a víz anyaga, valamint az emberré levés – a bor és a víz vegyítése, mely Jézus isteni és emberi természetére utal; és a keresztáldozat – amelynek a bor és víz mintegy formaadója lesz az Eucharisztiában, újra összefonódik minden misében, miként e napban a kozmosz árnyalatai a különböző üdvtörténeti események rétegei által. 

A felajánló könyörgés az Egyház eredetének kezdetét ünnepli ma, „mert ha az Egyház a Fő és a tagok kapcsolata, akkor Krisztus és Mária kapcsolata már magának az Egyháznak a kezdete” (Barsi Balázs OFM), vagyis a Szent Szűz Jézus foganásában az Egyháznak nemcsak tagja, hanem Anyja is lett. De Mária anyasága a keresztáldozat megújításához vezet bennünket tovább, miként a pap az új Római misekönyv szerinti bevezető imában kéri Máriát: Ahogy ott álltál a kereszten függő édes Fiad mellett, úgy maradj mellettem, nyomorult bűnös mellett és minden pap mellett, aki ma itt és az egész szent Egyházban a szentáldozatot felajánlja! És ugyanígy a mise zárókönyörgése is arra irányítja figyelmünket, hogy Jézus valóságos istenségének és emberségének megvallása által igent mondtunk az Úrnak, s így juthatunk el az ő erejéből – miként Mária is ennek volt részese – a vele való teljes közösségvállalásra. Akiben a két természet átöleli egymást, és e legteljesebb szeretetben egyesül egymással, Isten megcsókol minket, és mi megcsókoljuk Istent – csodálkozhatunk rá Szent Bonaventura szavával a mai ünnepben a teremtés beteljesedésére, a megtestesülés és a megváltás titkára.

A szentmise áldozási énekében Izajás könyvét idézzük: Íme, a szűz fogan, és fiút szül… velünk az Isten. A prófétai szó az áldozáskor újból megénekli az Egyház anyaságát, mert az átváltoztatással az Egyház ismét igent mondott az Ige befogadására. De arra is utal, hogy a hívő lélek minden áldozáskor az angyali üdvözlet részeseként láthatja magát. Ezért sem helyes, hogy ilyenkor többek Hiszem!-mel válaszolnak a pap szavára. Ugyanis, ez a pont már nem a hitvallás helye – hit nélkül jelen se lehetnénk az áldozatbemutatásnál –, hanem az önátadás, a Legyen nekem a te igéd szerint! alkalma, amikor Mária ámenje ölt testet újból az Egyházban.

A teremtés fölött Isten Lelke lebegett, a Lélek ma Máriára száll le, hogy azután a Fiú ki- és rálehelhesse Lelkét a világra. Pünkösdkor a Lélek kiáradásával megszületik az apostoli Egyház, amely által Isten meghívja a világot a vele való találkozásra. És miként az angyali üdvözlet Máriája megmarad szűznek és elnyeri az anyaságot, ugyanezt állítjuk Krisztus testéről, az Egyházról. Tiszta, mert Krisztus testének feláldozása árán, csodálatos módon visszakapta tisztaságát, anya, mert a keresztségben általa születnek meg a lelkek az örök életre, az Eucharisztia elfogadásával pedig helye az Ige köztünk lakozásának.

Mai stációs bazilikánk Szent Márk pápa temploma, ahol az apszismozaik alsó szegélyében 12 bárányt látunk, amint Jeruzsálemből – a választott népből – és Betlehemből – a pogányok közül az Isten Báránya felé tartanak. A kép és az ünnep véletlenszerű egybeesése mintegy megjeleníti azt, amit Szent Atanáz püspöknél így olvasunk: Isten Fia azért lett az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást fölfogva Isten fiává legyen.

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-ha-nem-bocsatasz-meg-testvereidnek-isten-sem-bocsat-meg-neked
Ferenc pápa: Ha nem bocsátasz meg testvéreidnek, Isten sem bocsát meg neked!

A Szentatya április 24-én folytatta a Miatyánkról szóló katekézissorozatát. Ma is az Úr imájának arról a mondatáról elmélkedett, amelyben azt kérjük, hogy az Úr engedje el adósságainkat, vétkeinket, amint mi is elengedjük embertársainkét. Beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

2019. április 24., szerda
az-otodik-evangelium-egy-multfeltaro-evtized-szentfoldon-voros-gyozo-akademikus-professzorral
Az Ötödik Evangélium – Egy múltfeltáró évtized a Szentföldön Vörös Győző akadémikus professzorral

A kutatások lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg. Húsvét alkalmából az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztük Vörös Győzőt.

2019. április 24., szerda