Útravaló – 2020. április 24.

„Hogy el ne vesszen…” Ha csupán ezt a mondatrészt olvasnánk a Szentírásból, egyből az jutna eszembe: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte… hogy el ne vesszen, hanem örökké éljen. De ez a mondatrész nem erről, hanem a megszaporított kenyér tizenkét kosár maradékáról szól. Hogy a maradék is értékes, azt innen tudjuk meg. A maradék el ne vesszen, mert a maradék lesz a kovász. Ha marad valami, akkor abból újra lehet keleszteni a tésztát. A maradék visszautal és nemcsak emlékezet, hanem megismételhetővé teszi azt, hogy ő itt van. Ezért szedjük össze, és őrizzük tabernákulumainkban. És nemcsak annak örülünk, ami elfogy, hanem annak is, ami megmarad.

Magyar Kurír