Szent Bernát apát így tanít: „A lélek élete az igazság, öntudata a szeretet. Ezért nem tudom azt mondani, hogy élőnek tekinthető valaki, legalábbis a mi közös életünkben nem, ha nem szereti azokat, akik között él.” Amikor pedig szemére vetették rendtársai, hogy sokat van a monostortól távol, és ezzel vét fogadalma ellen, így válaszolt: „amíg nem helyezem saját érvényesülésemet a közösség elé, megtartom fogadalmamat.” Szeretem-e azokat, akik körülöttem élnek? Hogyan tekintek rájuk: mint Isten felé vezető utam résztvevőire, vagy pedig akadálynak látom őket? Miért vagyok otthon és miért vagyok távol? Magam miatt vagy mások java érdekében?
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
