Útravaló – 2020. augusztus 25.

„Ha pedig a templomban időzöl, ne tekintgess körül, ne beszélgess hiábavaló dolgokat, hanem áhítattal imádd az Urat, imádkozzon az ajkad, elmélkedjen a szíved.” Szent Lajos így buzdította fiát, és ugyanez a fegyelmezettség jellemezte halálát: betegségtől elgyöngülve leszállt tábori ágyáról, térdelve fogadta az Urat, majd még húsz órán át magasztalta őt. Ezután – Assisi Szent Ferenc példájára – hamuba fektette magát, kezét összetette, így halt meg. Nem külső forma volt ez a szent számára, hanem benső rendezettségének megnyilatkozása. Vajon nem azért tartjuk-e a külső összeszedettséget ma kevéssé fontosnak, mert hiányzik belőlünk ennek szívből fakadó forrása?

Magyar Kurír