Útravaló – 2020. május 1.

Az eucharisztikus kenyér az a búzaszem, ami a földből alkotott ember testébe hull, hogy eggyé váljon vele, ezáltal pedig a feltámadás reménye lesz benne. Ezért tanítja Szent Ambrus: a szentáldozásban a hívő lélek mindig az örök mai napba lép át. Szent II. János Pál szerint „Aki Krisztussal táplálkozik, annak nem kell a túlvilágra vágyakoznia, hogy örök élete lehessen: már itt a földön örök élete van, már birtokolja a zsengéjét annak az eljövendő teljességnek, ami az emberre vár.” Az áldozás ugyanakkor feltételezi az önmaguknak való meghalást, így előkészít arra, hogy húsvéti fényben lássuk elköltözésünk pillanatát.

Magyar Kurír