Amikor Jézus úgy mutatja be parancsainak megtartását, mint a szeretetében való megmaradás garanciáját, akkor ezt nem minket nem ismerő kívánságként tárja elénk, hisz korábban már megtapasztalta a megkísértettséget, néhány órával később pedig már emberi akarata is egymásnak feszül az Atya akaratával, „ha lehet… de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te…” (Mt 26,39) Élete egészét áthatja, hogy sosem csupán elszenvedi az Atya parancsát, hanem mindig tevékenyen együttműködik vele. Ezáltal lesz sajátjává annak a szeretetközösségnek az elevensége, ami könnyűvé teszi a parancsot, mert a parancs teljesítése itt már nem egy külső törvénynek való megfelelés kényszere, hanem szüntelen önajándékozás.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
