Jézus, miután szeretetének végső jelét átadja a tanítványoknak, már nem azt mondja, „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 19,19), hanem hogy „szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Ez vezet bennünket át a szolgaságból Isten barátságába. Szent János, a legfiatalabb tanítvány őrizte meg egyedül ezt a mondatot, akinek tapasztalatában ott élt: Krisztus által őt maga Isten szerette, és Krisztusban ő Istent szerethette, tehát Krisztusban Isten elfogadta az ő emberi szeretetét, Krisztus által pedig ő részesedett Isten emberek iránti szeretetében. A jánosi gondolkodásban ez a szeretettapasztalat a hit kiváltó aktusa: „megismertük a szeretetet, és hittünk benne” (1Jn 4,16), az a szőlőtő, amelyből táplálkozva gyümölcsöt teremhetünk.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
