Gyerekkoromban láttam, amint aratás előtt a gazdák megálltak a búzatábla szélén, szemügyre vették a termést, majd tettek néhány lépést a búzába. Ott egyik-másik ember lenyúlt, az ujjai közé fogta a kalászt, és óvatosan felhúzta. Aztán kinyitotta a markát, és ha a szemek a tenyerében voltak, akkor lehetett aratni. Nem kell várni, mert ha a szemek még a száron kiperegnek a kalászból, akkor sok elhull belőle. Azt is láttam, hogy tenyerüket a szájukhoz emelték, s a foguk között megőröltek néhány szemet. Így derül ki, hogy elég száraz-e a búza, vagy szárítóba kell vinni, mielőtt a magtárba kerül. Arról, hogy a búzát nyersen eszegetik, a Szentírásból hallottam először, és mindjárt arra gondoltam, hogy ezek tényleg éhesek.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
