E sorok írója élénken emlékezik „nyőtlen" gyerekkorának Péter-Pál-ünnepeire. Nyőtlen volt, hiszen még nem nyőtt meg. De az ünnep az ünnep, akármilyen kicsi is az emberfia. Akkor is, ha a napnak csak az első fele az enyém – pontosabban a Péter névre hallgatóké –, hiszen déltől már a Páloknak van lefoglalva. A Péter-Pál-napokhoz nemcsak e megosztottság tartozott hozzá, hanem az aratás megkezdésének ünnepe is. Kérdezhették a kalendáriumban lévő többi Péter-napok környékén: „Ugye te most tartod?" Nem és nem. Egy valamire való Péter oly módon is követi az elsőt, a Kősziklát, hogy a mennyei születésnapját ünnepli meg.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
