Útravaló – 2024. április 16.

A szentírástudomány formatörténeti elemzésnek hívja annak a két kivégzési eseménysorozatnak a leírását, amely az evangéliumban és az Apostolok Cselekedeteiben olvasható. A Szent Lukács-i kettős műben lehetetlen nem észrevenni a párhuzamokat: Jézus a megfeszítése után így imádkozik: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” István, miután térdre esett, ezt mondja: „Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül.” Jézus: „Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet.” István: „Uram, vedd magadhoz a lelkemet!” Melyek voltak az Úr szavai, és melyek István szavai? Nem igazán mérvadó, mert a szerző szándéka jól kirajzolódik. Minden kereszténynek az imádság és a lélekajánlás legyen az utolsó szava.

Magyar Kurír