Vagyonközösség – 2007. december 15.

Hazai – 2007. december 15., szombat | 0:07

Amikor az egyház elindult, az egyik legmarkánsabb jellemzője volt a vagyonközösség. De nemcsak a vagyonuk volt közös, hanem a szívük és a lelkük is. Persze, inkább fordítva kellene mondani; a lelki közösség vonta maga után a vagyonközösséget.

A mennyiség önmagában a szétaprózódás világa, a minőség pedig az egységesülés világa. A pénz nem tud létrehozni lelki közösséget, legfeljebb érdekszövetséget. Ezért is láthatjuk azt, hogy pénzzel nem lehet a pénzt kezelni. Csak valamilyen magasabb rendű szemlélettel. Mert csak így kerül jó helyre.

Az anyagot nem lehet anyaggal kezelni, csak szellemmel. A vagyonközösség kezdetben, meg azóta is csak Krisztus lelkének erejében működik. A kommunizmus azért nem tudta megvalósítani, mert kihagyták elméletükből az ember önző hajlamát. És ez az önző hajlam elterebélyesedett, amelynek nem kommunizmus lett a gyümölcse. A hiányos elméletből megszületett egy önző gyakorlat.

A szellemi és anyagi javak közös használhatósága csak nagyon lassan terjed. Vannak közösségek, ahol szép példáját látjuk ennek, pl. a szerzetesházakban, de még ott is megvan az önzés pókhálója. Egyetlen Krisztusunk van, ezért egyetlen a Szentlelkünk is. Látsszon meg ez a szemlélet anyagi eszközeink használatában.

Sánta János