Válaszd a szeretetet! – A taizéi Roger testvér (1915–2005)

A kilencvenéves korában 2005 augusztusában meggyilkolt Roger testvér számára a keresztények egységének keresése nem elmélkedési téma volt, hanem nyilvánvaló tény. Roger Schütz-Marsauche Svájcban született 1915. május 12-én. Édesapja református lelkész volt. Roger testvér 1937-től 1940-ig teológiát tanult Lausanne-ban és Strasbourgban. 1940-ben telepedett le Franciaországban. A Taizéi Közösséget az ő vezetésével hét testvér hozta létre, 1949-ben. Az első testvérek evangélikus kötődésűek voltak, később egyre több katolikus is csatlakozott hozzájuk. Ma a közösségnek 25 nemzetből körülbelül 100 tagja van, közel egyharmaduk katolikus.

A kötet Roger testvér írásai, vallomásai, kortársak emlékezései tükrében, számos kép segítségével idézi fel a XX. század egyik legnagyobb hatású Krisztus-követőjének személyét és az általa életre váltott lelkiséget. Roger testvér számára a legfontosabb az evangélium megélése és a többi embernek való továbbadása volt. Vallotta, hogy az evangéliumot csak közösségben lehet megélni. A könyvből kiderül: Roger testvér alapvető törekvése volt, hogy a fiatalok számára elérhetővé tegye a Taizéi Közösséget, felszámolva az útjukban álló akadályokat. Tudta: az egyik legnagyobb gát az az istenkép, amely Istent szigorú, büntető bírónak mutatta be. Az idő múlásával egyre tisztábbá vált számára az a gondolat, amelyért mindent megtett, hogy életével közvetítse: Isten csak szeretni tud.

A kilencgyermekes család utolsó szülötteként világra jött Roger testvér egész életére döntő hatással volt édesanyja és anyai nagyanyja példája. Csakúgy mint ő, édesanyja is szelíd lelkületű volt, került minden kemény szót vagy végleges ítéletet. Anyai nagyanyja pedig özvegyasszonyként élte át a II. világháborút, miközben három fia a fronton harcolt. A háborúban befogadta házába a menekülteket, öregeket, gyermekeket, várandós anyákat. A világégés után pedig egész lényét áthatotta az a vágy, hogy többé senkinek ne kelljen megtapasztalnia azt, amit ő átélt. Azt mondta: „Szemben álló keresztények gyilkolták egymást Európában: legalább ők engesztelődjenek ki egymással, hogy így próbáljanak megakadályozni egy új háborút.” Régi protestáns családból származott, és hogy a maga részéről késedelem nélkül megvalósítsa a kiengesztelődést, katolikus templomba kezdett járni.

Roger testvér írja a kötetben: „Nagymamám e két gesztusa, hogy befogadta a kor leginkább kiszolgáltatott embereit, és elérte a belső kiengesztelődést, egész életemre kihatott.”

Az egyéni vágyakról a közösség érdekében való lemondásra példa a tavaly decemberben, 94 éves korában elhunyt Genevieve, Roger testvér legfiatalabb nővérének cselekedete: fiatalon fényes karrier várt volna rá, mint zongoraművésznő, de ő a zenei pálya folytatása helyett előbb a háborúban segített testvérének zsidó és politikai menekültek bújtatásában, majd később a közösség által befogadott árva gyerekek gondozásának és nevelésének szentelte életét.

A Taizéi Közösség megalakulása óta kiemelt küldetésének tekinti a szegények, az élet kitaszítottjainak a felkarolását, ahogy Roger testvér megfogalmazta, testvéreivel újra és újra Krisztussal találkoznak a legelhagyatottabb emberekben: „Krisztus szegénynek született a szegények között, és azért jött a földre, hogy alázatosan odaadja életét, és arra hív, hogy kövessük őt. Amikor enyhítünk a szegények megpróbáltatásain, vele, Krisztussal találkozunk.”

Roger testvér gyakran mondogatta, hogy a Taizéi Közösséghez tartozó testvérek nem a lelki élet mesterei, nem arra hivatottak, hogy tanácsokat adjanak, hanem mindenekelőtt arra, hogy az ima és a meghallgatás emberei legyenek. Olyan közösséget szeretett volna létrehozni, ahol mindig egymás megértésére és a kiengesztelődésre törekszenek, amelyben a szív jósága és az egyszerűség áll mindennek a középpontjában. Erről a következőket írta: „Az legyen a cél, hogy közösen teljesítsük ezt a hétköznapi, nagyon konkrét feladatot: mindennap engesztelődjünk ki egymással, és váljék láthatóvá a ’közösség példázata’. Késlekedés nélkül valósítsuk meg a kiengesztelődést a mindennapi életben… A ’közösség’ az egyház egyik legszebb neve: ebben nem létezhet a kölcsönös ridegség, csak a szív tisztasága, jósága és az együttérzés.” A kereszténység egyik legnagyobb, de a gyakorlatban csak nagyon nehezen megvalósítható parancsáról, a megbocsátásról pedig így fogalmazott: „Úgy tudjuk megélni Krisztust az emberek között, ha vállaljuk az egyik legnagyobb kockázatot: a megbocsátást. Újból és újból megbocsátani: ez az, ami elfelejteti a múltat, és a jelenbe helyez bennünket. A megbocsátás a szeretet legvégső foka… A megbocsátás bizonyossága a legérthetetlenebb, a legvalószerűtlenebb és a legnemesebb evangéliumi valóság. Semmi máshoz nem hasonlítható módon felszabadítja az embert.”

A kötetben olvasható vallomások szerint Roger testvér és közössége rengeteg ember életét ragyogta be, vezette el Krisztushoz, ugyanakkor sajnos az is tény, hogy az életben gyakran tapasztalni: a Roger testvérhez hasonló személyiségekből sugárzó szeretet és tisztaság nem mindenkinél váltanak ki pozitív folyamatokat, nem biztos, hogy aki hallgatja, látja őket, az jobbá válik, sőt, ellenszenvet is kiválthat az önmaga gyarlóságaival szembenézni képtelen személyből. Gondoljunk János evangéliumára: „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl.” (1,5) Az utolsó vacsorán pedig Jézus azt mondta tanítványainak: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok. Ha a világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ.” (u.o. 15,18-19) A kötetben a Taizéi Közösség egyik tagja, Francois testvér Roger testvér meggyilkolásának okait elemezve kiemeli, hogy az alapító perjel öröksége legértékesebb részének a szeretet és a megbocsátás értelmezését tartja. Egyúttal kifejti: „Az evangéliumokban zavaró Jézus egyszerűsége. Hallgatósága közül néhányan megkérdőjelezve érezték magukat, mintha szívük gondolatairól került volna le a fátyol. Jézusnak az áttetszően tiszta nyelvezete, és az, ahogyan a szívekben olvasott, sokak számára fenyegetően hatott. Egy olyan ember, aki nem hagyja magát bezárni a konfliktusok által teremtett keretekbe, egyeseknek veszélyesnek tűnhet. Az ilyen ember elbűvöl, de a bűvölet könnyen ellenséges érzelemre változhat. Roger testvér ártatlanságával… és tekintetével bizonyosan elbűvölő volt. És azt gondolom, hogy néhányaknak a szemében látta, hogy a bűvölet bizalmatlanságot, vagy erőszakosságot válthat ki. Egy olyan valakinek, aki feloldhatatlan konfliktusokat hordoz magában, ez a fajta ártatlanság elviselhetetlenné kellett, hogy váljon. Ekkor számára már nem volt elég gúnyt űzni belőle. El kellett távolítania.” Francois testvér idézi a teológus Bernard de Senarclens-t: „Ha a fény túl erős, és azt gondolom, hogy ami Roger testvérből áradt, az valóban elkápráztató lehetett, akkor azt nem mindig könnyű elviselni. Ilyenkor nem marad más megoldás, mint megsemmisíteni a világító fényforrást: kioltani azt.” Fraoncois testvér kiemeli Roger testvér életének egységét, és megállapítja: „Érthetetlen halála különösen megpecsételte azt, ami mindig is volt. Mert ő nem valami általa képviselt ügy miatt halt meg. Azért ölték meg, ami ő maga volt.”

Roger testvér meggyilkolása kapcsán eszünkbe juthat az ókori egyházatya, Tertullianus, aki szerint a vértanúk vére a kereszténység magvetése. Roger testvér a Taizéi Közösséggel felhívta az emberek figyelmét a határok nélküli, testvériségben élő világ sürgető igényére. Ahogy a kötetben Jorge Ortiga, a portugál püspöki konferencia elnöke írja: „Új idők prófétájaként, Isten nevében beszélt, és elsősorban a fiatalok értették meg. Üzenetének nagyszerűségét felismerve a keresztény közösségek rátalálhatnak jövőjükre. A karizmatikus próféták és a vértanúk, mivel felrázzák a többi embert, nem merülnek feledésbe! Olyanok, mint a világítótornyok, s mindig emlékeztetnek arra, hogy a nagy ügyek szeretetéért érdemes az életünket adni.” (Új Ember Kiadó, 2007)

Magyar Kurír