Valentiny Géza halálára

1927. május 7. született Szegeden, elemibe az újszegedi tanítóképző gyakorlóosztályába járt, a középiskolát a szegedi piaristáknál végezte, majd, hatodikos gimnazistaként került Esztergomba, a bencésekhez. Érettségi után, 1945-től teológiai tanulmányait a bécsi Pázmáneumban folytatta, majd 1952. június 29.-én Bécsben szentelte pappá Theodor Innitzer bíboros. Káplánként működött az alsóausztriai Staatz-ban (1952–54), azt követően Voralbergben szolgált, előbb lelkészként Gurtisban (1954–58), majd plébániai kormányzóként Weilen-ben (1958–71.) Az Osztrák és Német Püspöki Karok Európai Segélyalapjának munkatársa, az Europäischer Hilfsfonds Magyar Osztályának ügyvezetője 1972–96. A bajorországi Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumot fönntartó Iskolabizottság elnöke és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség európai társelnöke volt. 1980-tól 1986 novemberéig a Német Szövetségi Köztársaság magyar főlelkésze. 1981-ben pápai prelátusi címet kapott. 1987-től a bécsi Európa Club elnöke 2007-ig. 1988-tól tevékenyen részt vállalt az OMC (Opus Mystici Verlag) könyvkiadó apostoli munkájában, vezetésében annak megszűntéig. Ausztriai magyar főlelkész  volt 1996–tól 2005-ig. A budapesti Osztrák-Magyar Európaiskola Alapítvány Kuratóriumának elnöke. 1996-ban apostoli protonotáriussá nevezték ki. Stephanus-díjban részesült 1997-ben „A magyar egyházért és kultúráért". A Collegium Pázmáneum szemináriumi tanácsának elnöke, valamint gazdasági tanácsának tagja volt egészen haláláig. 1972 óta az Irgalmas Nővérek Gumpendorfi anyaházában élt, ahol a lelkipásztori munkából aktívan kivette a részét.

Az emigrációban élő magyarság kiemelkedő és népszerű alakja volt. Sokat tett a magyar nemzetért, a külföldön élő magyarokért, a magyar egyházért. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt sokféle módon segített az erdélyi magyarságnak is. Figyelmes volt minden rászoruló iránt, igyekezett mindenkinek önzetlenül, áldozatosan segíteni. Átfogó és sokoldalú tudását, gazdag tapasztalatát kész volt megosztani, illetve minden jó ügy érdekében bevetni. Papi működésének egyik fő célja volt adományokat közvetíteni Magyarország felé, anyagi forrásokat biztosítani iskolák, templomok, egyházi intézmények, programok támogatására. A Szegedi Biblikus Konferenciáknak lelkes segítője volt, amiért a 2010-es Konferencián Támogatói Díjat kapott. Szívén viselte a volt Pázmáneumos diákok, a pázmániták összefogását. Szervezte találkozóikat, gyűjtötte és archiválta a róluk megjelent sajtóanyagokat.

Egészen kórházba kerüléséig – amely néhány nappal 84. születésnapjának megünneplése után történt – bejárt a Pázmáneumban lévő irodájába, dolgozott, vendégeket fogadott, szervezte az adományok, anyagi támogatások eljuttatását a rászorulókhoz. A halálos betegséget, a szenvedést bátran, derűsen, tapintatosan fogadta. Még betegágyán is az egyház ügyei, a másokon való segítés lehetősége foglalkoztatta. Váratlanul, de emelkedett lélekkel és elegánsan hagyta el a világot.

A végakaratában megfogalmazott mondat szerepel a gyászjelentésen és az ausztriában szokásos emléklapon, amely a temetéskor kerül majd kiosztásra: „Hála legyen Istennek, aki meghívott, hogy színe előtt álljak és szolgálhassam Őt!”

A végső búcsúvételre Bécsben kerül sor 2011. június 15-én. Az ünnepélyes Requiem 11 órakor kezdődik a St. Ägyd Plébániatemplomban (Wien, Gumpendorf, Brückengasse 5) ezt követően a temetés 14 órakor kezdődik – az elhunyt végső akarata szerint - az Irgalmas Nővérek kolostorának temetőjében, Bécstől 20 km-re délnyugatra, Laab im Walde-ben (Klostergasse 7-9.). Csoportos részvételre előzetes bejelentés után van lehetőség. A temetést szervező nővérek felhívják a figyelmet, hogy parkolási nehézségekre lehet számítani, különösen Gumpendorfban. A gyászmise helyszínéről közös autóbusszal lehet eljutni a temetésre, amelyhez előzetes bejelentés szükséges június 9-ig. További információ, illetve segítség a Pázmáneumban kérhető. Budapesten június 8-án 18 órakor a Budavári Nagyboldogasszony-templomban mutatnak be szentmisét a nyugalmazott ausztriai magyar főlelkész lelki üdvéért.

Magyar Kurír