Vallások – veszély, avagy remény társadalmainkban

A tekintélyes szakemberek bevonásával folyt élénk eszmecsere fókuszában a következő problémák álltak:

– Milyen a helyzete a mai, szekularizált társadalomban a vallásoknak: mi a szerepük, hogyan gazdagíthatják a társadalmat saját értékeikkel; miben áll a felelősségük a társadalmi problémák iránt; hogyan vehetik ki a részüket azok megoldásából?

– Milyen a vallások egymáshoz való viszonya intézményi szinten: melyek a közös értékek, amelyek mentén a békés egymás mellett élésre törekedhetnek; és melyek az összefogás lehetőségei a szekularizált társadalomból érkező támadások ellen; milyen belső és külső problémákkal kell megküzdeniük; hogyan tudnának barátságos és termékeny dialógust kezdeni.

Mindezeket a kérdéseket főleg az Európában jelen levő monoteista vallások vonatkozásában tárgyalták szociológusok, vallástudósok, filozófusok, teológusok, politikusok és újságírók. Az egy-egy részterületet átfogó előadásokat kerekasztal-beszélgetések követték. A kerekasztal-beszélgetések során élénk eszmecsere, sőt olykor vita bontakozott ki a résztvevők között. Ezen alkalmakkor került sor a közönség kérdéseinek megválaszolására is.

A nyitó napon francia szociológusok, és a hazánkban is ismert Paul Zulehner bevezetőit követően a zsidó, a keresztény és a muzulmán vallás képviselői – Régine Azria szociológus, Mustafa Chérif iszlámkutató és Paul Valadier jezsuita filozófus – fejtették ki álláspontjukat vallásuk helyzetéről és a dialógus lehetőségeiről. A beszélgetés esszenciáját talán Mustafa Chérif gondolata ragadja meg legjobban: „Ha a gonoszra hallgatunk, és a rosszat keressük a másikban, akkor megint a megbékélésben kételkedőknek lesz igaza. A monoteista vallások együttélésének középpontjában a megértésnek és az egymás felé nyitottságnak kell állnia.”

A keresztény résztvevők számára lelki feltöltődést is jelentettek Agnés von Kirschbach református lelkész, és Enzo Bianchi, a Bose közösség vezetőjének beszédei. Az olasz teológus kifejtette: „A Bibliában az első gyilkosság is egy oltár közelében történt (ld. Káin és Ábel története). Ha arrogánsan rá akarjuk erőltetni az akaratunkat másokra  – mondván, hogy a teljes igazság a mi birtokunkban van  – akkor abból erőszak fakad ma is.” Többször elhangzott azonban, hogy a párbeszéd keresése közben rendkívül fontos saját vallási identitásunk erősítése, hisz saját értékeink feladása, azok relativizálása nem előremutató az együttműködés tekintetében sem.

A második napon különböző speciális témákat taglaló szekcióülések közül választhatott az érdeklődő: A vallások menedzsmentje a közügyek tekintetében; Vallások a médiában és a kultúrában; Vallások az oktatásban és képzésben; Vallások és társadalmi egység; Vallások és a tudomány, vallások és etnikai problémák.

A vallásoknak a politikában és a nyilvánosság előtt való megjelenéséről szólt a harmadik nap. A szocialista Elisabeth Gigou, korábbi francia szociális miniszter beszédében a keresztény értékrend szerinti politizálás mellett foglalt állást. A politikusasszony számos ponton ütköztette véleményét szociális kérdésekben Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke lényegesen liberálisabb nézeteivel.

A kereszténydemokrata Jordi Pujoi (Katalóniából) rámutatott, milyen nagy probléma, hogy ma már senki sem beszél arról, ami a politikus elsődleges feladata: a „közjó” szolgálata.

A záró szekcióülésen református és evangélikus vezetők, egy ortodox szakíró valamint katolikus részről Lyon érseke, Philippe Barbarin bíboros beszéltek arról, hogyan kellene a nyilvánosság előtt megmutatni a vallásoknak saját értékeiket a vallástalan többségi társadalomnak. Vasárnap vigíliáján Philippe Barbarin bíboros mutatott be szentmisét.

Az elhangzott előadások és kerekasztal-beszélgetések francia nyelven elérhetők a világhálón.

Bartucz Katalin/Magyar Kurír