A vallásosság megjelenése a médiában

Budapest: Hagyomány immár, hogy a Fővárosi Közgyűlés kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottsága évente rendez a fenti címmel konferenciát, amelyen neves előadók, a téma szakértői fejtik gondolataikat arról, hogyan jelennek meg az egyházak, a krisztusi tanítás a szekularizált sajtóban. Ebben az esztendőben november 12-én került sor a tanácskozás megrendezésére, a Fővárosi Közgyűlés Váci utcai dísztermében.
Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója a II. Vatikáni zsinat és pápai dokumentumok alapján hangsúlyozta, hogy a tömegkommunikációs eszközök „helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék és a területen is hűségesen érvényesítsék az erkölcsi rend normáit.” A tömegtájékoztatás minden formáját mindig az igazság és az emberi méltóság tiszteletben tartásának etikai szempontjainak kell áthatnia. A főpásztor emlékeztetett rá: XXIII. János pápa Pacem in Terris k. enciklikájában megfogalmazta, hogy egy társadalom tartóoszlopai az igazság, az igazságosság, a szabadság és a szeretet. A tömegkommunikáció munkatársainak – ahogyan ennek alapján II. János Pál pápa is figyelmeztetett – arra kell törekedniük, hogy e négy alapelv alapján erősítsék a szolidaritást az emberekben, hogy a mostaninál sokkal jobban érvényesüljön a világban a testvériesség és az igazságosság. Spányi Antal állandó problémának nevezte, hogy a világi médiában az egyházi műsorok elszigetelten, eltorzultan, vagy sehogyan sem jelennek meg. Szomorú, hogy az üzlet, a mindenáron való profitszerzés a médiában a közszolgálati adókat is negatív irányba viszi. A Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója a jövő érdekében nélkülözhetetlennek nevezte, hogy az evangéliumi értékek a mostaninál sokkal hangsúlyosabban jelenjenek meg a médiában. Ehhez olyan, szakmailag kiválóan felkészült újságírókra van szükség, akik képesek komplex módon gondolkodni, értékelni és közvetíteni az egyes jelenségeket, eseményeket, feltétlenül megbízhatóak, s céljuk az építés, az emberek jobbítása, nem pedig a lelkek rombolása.
Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese a pünkösd óta működő adóról elmondta: a hallgatói reagálásokból megállapítható, hogy a rádió színvonalas, szerethető, nem csupán a keresztény, de a kereső és nemhívő emberekhez is szól. A 20 órás, 150-nél több műsorelem a hit és az élet megannyi kérdését járja körül, s próbál azokra választ adni. A katolikus rádió szakmai irányítója külön megemlítette a világi műsorokért felelős Szikora József és a kulturális műsorok vezetőjének, Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőnek a kiemelkedő munkáját.
Csoma Áron, a Reformtus Zsinati Iroda szóvivője az egyházak közös ügyének nevezte az ellenük a médiában gyakran megjelent támadásokat. Szerinte a református egyház nem készült fel igazán ezekre. Csoma Áron tényként szögezte le: a krisztusi értékektől nagyon távol álló világi közönséghez kell elvinniük az egyházaknak az evangéliumi értékeket. A világi médiumok többsége nem az igazságnak, hanem a saját – és az üzleti szempontokat mindenek fölé emelő tulajdonosi köre – érdekeinek megfelelően tematizálja a dolgokat. A média leegyszerűsíti az egyébként bonyolult valóságot, legfőbb célja, hogy egyszerű fogyasztóvá degradálja az embereket. Ez a szemlélet pedig értelemszerűen élesen szembenáll az egyház tanításával. Az előadó az egyházak missziós küldetésének nevezte, hogy értékeik az eddigieknél sokkal sűrűbben és hitelesebben jelenjenek meg az önálló hatalmi ággá vált médiában. Góliát és Dávid példáját említve emlékeztetett rá: a félelmetesen felfegyverzett óriás ellen Dávid csak Isten erejében bízhatott, s győzött is. Az egyházak csak ezzel a bizalommal lesznek képesek arra, hogy szelíd, de határozott mentalitással a mostani, kusza hangzavarban is minél hatásosabban jussanak el az emberekhez.
Sasvári Szilárd, a Fidesz médiapolitikusa arra kereste a választ, milyen lehetőségei és korlátai vannak a keresztény, konzervatív értékek megjelenésének a világi médiában. Sasvári leszögezte: a keresztény tanítás az erkölcsök valóságát is jelenti. Ezért le kell bontanunk a negatív előítéleteket, mert a ma uralkodó, szélsőséges balliberális közeg arra törekszik, hogy bebizonyítsa a keresztény, konzervatív értékek, erkölcsök avittságát, életidegenségét. Lényegében kétféle világnézet áll szemben ma egymással: az egyik számára csak a fogyasztás számít, ezt bálványozza, az ember kapcsolatát a tárgyak felé redukálja, míg a másik felfelé törekszik, kapcsolatot igyekszik teremteni Istennel, Krisztussal. Ezért a keresztényeknek határozottan ki kell állnunk a krisztusi, evangéliumi értékek mellett. Nem csupán a média használatát kell megtanulnunk, hanem azt is, hogyan építsünk értékőrző és teremtő közösségeket. A balliberális erők célja ugyanis az ilyen közösségek szétverése, nem véletlen, hogy támadást intéztek az egyházi iskolák ellen, amelyek valódi értékhordozók, gondolkodó, kérdező embereket nevelnek, nem csupán fogyasztó lényeket.
Lázár Kovács Ákos esztéta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa elgondolkoztatónak nevezte, hogy sok, önmagát kereszténynek valló ember nincs tisztában a saját identitásával. Az 50 év fölötti, a krisztusi értékrend szerint élők természetes módon élik meg a maguk kereszténységét, de ez egyáltalán nem jellemző a harmincas, negyvenes korosztályra. Vajon hiszünk-e valóban a mi fundamentumunkban, vagyis Jézus Krisztus megváltói küldetésében? – tette fel az előadó, aki szerint a fundamentalizmus nem csupán szélsőséget jelent, hanem azt is, hogy tisztában vagyunk az általunk hirdetett keresztény tanítás lényegével, amelyhez ragaszkodunk. S ha valóban szilárd lenne a hitünk, akkor képesek lennénk a valódi párbeszédre, nem pedig dühösen, idegesen reagálnánk a támadásokra, alapot adva a világi médiának a vörösképű keresztényeken való gúnyolódásra. Lázár Kovács Ákos leszögezte: a különbség nem a bal-, illetve a jobboldal között van, hanem a fogyasztók és a magasabb rendű értékeket hirdetők és megélők között. Ott van-e az ember szívben Krisztus, vagy csak az erek szállítják a vért? Az esztéta előadó idézte Joseph Ratzinger bíborost, aki egy nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a keresztényeknek az emberiesség szigeteit kell létrehoznunk. Lázár Kovács Ákos szerint ezt azt jelenti, hogy minden körülmények között határozottan ki kell állnunk a hitünk mellett, ugyanakkor el kellene fogadnunk, hogy a hőbörgésre mindenkinek joga van. Tartsunk kellő távolságot a magunk és a mások indulataitól, hiszen számunkra létezik az eszkatologikus szempont: a földi életen kívül ott van a transzcendencia, Isten léte.
Pákozdi István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia televíziós referense az MTV Rt. vallási műsorait mutatta be. Az egyetemi lelkész hangsúlyozta: az egyház hálás a köztévének a katolikus műsorokért, de azt szeretné, ha azok nem lehetetlenülnének el az állandó anyagi gondok miatt. Pákozdi István II. János Pál pápát idézte, aki többször figyelmeztetett: a torzítások elkerülése érdekében alapvetően fontos, hogy a tömegkommunikációban az egyházakról, a vallásról hozzáértő, minden téren felkészült szakemberek beszéljenek, írjanak.
Osztovits Ágnes, a Heti Válasz felelős szerkesztője azt hangsúlyozta, hogy bár napjainkban már vannak megfelelő számban keresztény újságok, médiumok, változatlanul nincsenek olyan világi napi-, illetve hetilapok, amelyek keresztény szellemben szólítanák meg a laikus hívőket. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára megfogalmazta a hiteles keresztény újságíró jellemzőit: tisztán, világosan, érthetően tudjon beszélni a hitről, a világ dolgairól, legyen hittel átitatva, tudjon kemény, de alázatos is lenni, és rendelkezzék csipetnyi öniróniával. Osztovits feltette a kérdést: akarnak-e a politikusok hiteles keresztény sajtót? Egyúttal figyelmeztetett: A politikusoknak nem szabad maguk alá gyűrniük az újságírókat, a pártlapok nem viszik előre a konzervatív, keresztény oldal ügyét. A jobboldali újságírók sok keserűséget megéltek az elmúlt tizenöt évben, itt az ideje a megújulásnak.
Kiss Ulrich SJ, médiaoktató az egyház és az Internet kapcsolatát tekintette át. Kifejtette: ha a kommunikáció ablak a világra, az Internet azt jelenti, hogy mindenütt ott van, általa minden és mindenki elérhető, hihetetlenül kevés lépéssel. Az Internet – a kétségkívül meglévő veszélyek ellenére – hihetetlen lehetőség a közösségteremtésre, az egyház és a világ közötti párbeszédre, s arra, hogy segítségével is megvalósuljon a szolidaritás globalizációja, ahogyan azt II. János Pál pápa is megfogalmazta. MK