A vallásüldözés öt szakasza

2012. november 21. szerda 17:40

A Egyházat, a társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen „jellemző” a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét,  homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása 

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.  

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet, a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban, hiszen Egyház és állam szétválasztása, ugyebár...
  
4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.   

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében. A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.

Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg.

Forrás: Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Magyar Kurír (mk)

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
amoris-laetitia-ii-resz-szeretet-orome
Amoris laetitia – II. rész: A szeretet öröme

Április 8-án a Szentszék Sajtótermében bemutatták Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését több részben, naponta adjuk közre.

12:01
amoris-laetitia-i-resz
Amoris laetitia – I. rész

Április 8-án a Szentszék Sajtótermében bemutatták Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítását, melynek ismertetésére Török Csaba teológust, az Esztergomi Hittudományi Főiskola oktatóját kértük fel. Elemzését több részben, naponta adjuk közre.

2016. április 28. csütörtök