Válogatás a Városmisszió műhelyeiből (szeptember 20. csütörtök)

Istenkereső ember a filmben

... és a filmen kívül


Szentistványi Rita RSCJ, Sacre Coeur nővér tanulságos esetet osztott meg a csütörtök délutáni műhely résztvevőivel. Az érdeklődők először is Vákum című dokumentumfilmjét ismerhették meg, amely szenvedélybetegek kezelését meséli el – gyönyörű képekkel, tapintható, élő csöndekkel és többek között olyan emberek megszólaltatásával, akik az alkohol vagy a kábítószer rabságából menekültek meg. A film érdekessége – és furcsa módon az ereje is – abban rejlik, hogy a riporternő nem volt vallásos. A választás azért esett rá, mert nagy szakértelemmel rendelkezett a kábítószerfüggőek vagy más szenvedélybetegek kezelésében. Az előzetes megállapodás az volt, hogy minden kérdését szabadon és önállóan teheti fel, nyugodtan rákérdezhet bármire, amit nem ért vagy nem hisz el. Szentistványi Rita a film felvétele közben a beszélgetőpartnerektől kicsit távolabb ült, és a szívében rendre visszhangra találtak a riportalany, jelen esetben egy református lelkésznő szép és vallásos gondolatai, utalásai. Meglepődve tapasztalta azonban, hogy a nem hívő riporternő teljesen másképp reagált ebben a helyzetben, és olyan kérdéseket tett fel, amelyek egy hívő ember számára olyannyira természetesek, hogy fel sem merülhetnek.

Szentistványi Rita úgy fogalmazott, hogy a helyzet kicsit „skizofrén", hiszen az ember nem tud más fejével gondolkodni. Ha viszont vallásos emberként egy nem hívőnek szeretne beszélni a hitéről, bármennyire is nehéz, ki kell lépnie saját tudásának köréből, és ebből az új pozícióból kell kérdéseket megfogalmaznia. Így sokkal nagyobb az esély arra, hogy az egymástól távol eső vagy ellentétes pólusú kérdések és válaszok között olyan teremtő feszültség alakul ki, amelyből aztán minden ember számára érthető és megélhető élmények születnek.

(Bartoss Réka)

* * *

Katekumenátus a nagyvárosban

Ezzel címmel tartott műhelyfoglalkozást csütörtök délután Fogassy Judit SDSH és Kató Csaba állandó diakónus az MKPK Hitoktatási Bizottságának részéről.

A műhelymunka, amelynek lényege a katekumenátus szakaszainak ismertetése volt, rövid, párban történő feladattal kezdődött. A résztvevőknek jól meg kellett figyelniük a mellettük ülőt és jellemezni őket anélkül, hogy kérdeznének tőlük valamit. Néhány perc után pedig megbeszélték az egymásról leírtakat. Miért? A katekumen (görögül „hallgatót jelent, de a „visszhang” szóhoz is kapcsolódik) tanulási folyamatának első fázisában képet alkot a többiekről, az Egyházról. A katekumenátusnak ezt az első szakaszát elő-katekumenátusnak nevezzük. Ekkor a „kereső” érdeklődik és vágyakozik. Éreznie kell, hogy ő a fontos. A körülötte lévőknek fel kell ébreszteni benne a vágyat és tudatos szintre hozni a bizalom légkörének kialakítása érdekében, hogy úgy találkozzon Krisztussal, mint aki oltani akarja a szomját. Ez a szakasz időben nem behatárolható, személyfüggő és a befogadás rítusával fejeződik be.

Ezt követi a katekumenátus fázisa, melyben a katekumen a szentségi életre, a keresztségre készül és a végén a „kiválasztás” szertartásában ünnepli meg szándékát a hívő közösséggel együtt. A harmadik szakasz a megtisztulásról és megvilágosodásról szól és általában a nagyböjti időszakra esik. Az utolsó fázis a „misztagógia”(elmélyülés) fázisa, mely felkészülés a Gonosszal való harcra és keresztünk elfogadása, hordozása életünk végéig. A hívők feladata, hogy végigsegítsék a katekumeneket ezen az úton, melynek ők is részesei. A műhelymunkát Szent Pál szavaival és egy énekkel zárták a szervezők.

(Radó Eszter)

* * *

A katolikus óvodák missziós feladatai a szülők, óvodapedagógusok és gyermekek felé

„Engedjétek hozzám a gyermekeket!” (Lk 18,16) – erre a szentírási idézetre építve mutatta be a katolikus óvodák missziós tevékenységét Grolyóné Szabó Éva, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet óvodaszakértője. A katolikus óvodák küldetése, hogy az intézményből kikerülő gyermekek a mennyei Atya szeretetét érző és élvező, a társak és a világ felé nyitott, kreatív, testileg-lelkileg egészséges emberré váljanak. Az előadó Barsi Balázs OFM szavait idézte: „Mit adhat a katolikus óvoda a gyermekeknek? A lehető legnagyobb, és életre szóló ajándékot: hitet egy végtelenül jó és szerető Istenben, aki mindenható, aki megteremtette ezt a világot és benne az embert, akit örökkévaló boldog életre hívott meg.”

A résztvevők filmes összefoglalók segítségével megismerkedhettek a szikszói Bethánia Napköziotthonos Óvoda és a fóti Gondviselés Óvoda gyakorlatával. A hallgatóság érdeklődését mutatta, hogy a hazai és a külföldi vendégek több kérdést tettek fel az előadónak és Kereki Józsefné és Szerepi Imréné óvodavezetőknek a látottakkal és az elhangzottakkal kapcsolatban.

(Leibinger Jánosné Éva)

* * *

Krisztus fiatal apostolai: képzésen és apostoli munkán alapuló katolikus ifjúsági klubok 11-16 éves fiataloknak; Fiatal Missziósok humanitárius és evangelizációs missziói 16 éve feletti fiataloknak

Vadász Kinga, a Regnum Christi Közösség képviseletében arról beszélt, miért és hogyan igyekeznek a tinédzser korosztályt megszólítani és a krisztusi élet felé vezetni. Ez a nemzetközi mozgalom az apostoli munka mellett képzésekkel is támogatja a fiatalokat.

„Először az ember, utána a szent” – idézte az előadó mozgalmának egyik alapítóját, majd felsorolta, hogy integrált képzésükbe mi is tartozik.

A jó hangulat mellett a lelkiséget és a közösséget is erősíteni kívánják. Nagy súlyt fektetnek az értelem, a jellem, a képzelőerő, a lelkiismeret és az értékek fejlesztésére, valamint a helyes szabadság- és a felelősségtudat kialakítására. Személyes odafigyeléssel és a korosztályoknak megfelelő programokkal koncentrálnak a lelki, humán, szellemi és apostoli képzésre. A 10 éve hazánkban is működő közösség lehetőségeiről és példájáról intenzív beszélgetés alakult ki a műhely során.

(Paulik András)

* * *

Sára testvér, az új magyar boldog – és ma is tevékeny

A Kiss Mónika SSS szociális testvér által vezetett műhelyen hatan, köztük világiak is tanúságot tettek arról, hogyan tapasztalták Boldog Salkaházi Sára működését életükben. Egyiküknek december 27-én, Sára halálának évfordulóján volt az esküvője, ami nem tudatos választás eredménye volt, és hiszi: férjét is az ő közbenjárására találta meg. Másikuk a Salkaházi Sára életéről szóló színdarabban azt a nyilast alakította, aki letartóztatta Sárát. Az ebből fakadó lelki nehézségekkel megküzdve pedig személyiségének egyik korábbi hiányosságát sikerült leküzdenie. Egy másik tanúságtevő, aki tanár, egy újságcikkben hallott először Boldog Sáráról, és amikor felfedezte életük hasonlóságait, őt választotta bérmavédőszentjének, ma pedig a Boldog Sára teremben tartja óráit.

A személyes történetekben hallott imameghallgatások, a rejtélyes párhuzamosságok, a közös vonások Sára életével mind-mind azt erősítették meg, hogy Sára testvér élete megfoghatóvá, közelivé válhat a mai kor embere számára is.

(Horánszky Anna)

Magyar Kurír