Valóra akar válni a remény: választások Kongóban

1960 után most kerül sor először többpárti választásokra, s első alkalommal a tartanak szabad választásokat a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az ország 25,7 millió bejegyzett választópolgára az elnök személyére és a parlament tagjaira adhatja le voksát, a MONUC néven ismert kongói ENSZ-misszió segítségével fölállított több mint 50 ezer választóhelyiségben. Elnököt 33 jelölt közül választhatnak, az 500 parlamenti képviselői székre pedig több mint 9700 jelölt pályázik, aminek következtében a választási cédulák nyolcoldalas listát jelentenek. A választások tisztaságát 1300 külföldi megfigyelő igyekszik biztosítani.

* * *

A választásokig hosszú átmeneti folyamat vezetett el, amelynek főszereplője a jelenlegi elnök, Joseph Kabila volt, akit a legesélyesebbnek tartanak a mostani választások megnyerésére. Kabila 2001-ben lépett apja, Laurent Desiré Kabila helyére, aki 1998-ban foglalta el Kinshasát, legyőzve Mobutu tábornok csapatait. Mobutu több mint harminc éven át, 1965-től volt az ország diktátora. Joseph Kabila a nemzeti kiengesztelődés politikáját tűzte zászlajára, amelynek első gyümölcsei talán most kezdenek beérni.

2003-ban, részben nemzetközi nyomásra, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke egyezségre jutott a lázadó csoportokkal, akik az egykori belga gyarmat kiterjedt területeit tartották uralmuk alatt. Afegyveres összeütközések akkor már több mint egy évtizede dúltak, sokan az „első afrikai világháborúról” beszéltek. A harcok során sok szomszédos ország küldött csapatokat az ország területére. Kabila elnök azonban olyan politikát vezetett be, amely részben sikeresen helyreállította a gazdaságot, s ígéretett tett a szabad és átlátható választások mielőbbi megszervezésére.

A nemzetközi színvonal még igen távoli, újra és újra hírek érkeznek megfélemlítésekről, de általános a lakosság lelkesedése és vágya a választásokon való részvételre. Sok külföldön élő, de választásra jogosult kongói hazatér, hogy leadja voksát (csak Burundiban 18 ezren élnek).

* * *

Az elnökválasztás kapcsán elsősorban a körül folynak a latolgatások, vajon Kabila elnök már az első körben győzelmet tud-e aratni, ami a megfigyelők többsége szerint valószínűtlen, úgy vélik, területileg erősen megoszlanak majd az eredmények. Kabila nagyon népszerű a sűrűn lakott keleti tartományokban, míg a jelenlegi alelnök, Jean-Pierre Bemba Gombo, a Kongói Felszabadítási Mozgalom feje, egykori lázadó, aki 1998 és 2003 között elfoglalta az ország északi részét, mindenekelőtt az északi területeken rendelkezik erős támogatói bázissal. Kevesebb eséllyel látszik indulni Azarias Ruberia alelnök, a Rassemblement Congolais pour la Democratie elnöke. Ez az egykori lázadó mozgalom az ország egész keleti részét elfoglalta a ruandai hadsereg segítségével (és Kagame Ruandájához kapcsolta).

A sok párt között akad olyan is, amelyik a választások bojkottálására szólítja föl híveit: az ellenzék legnagyobb történelmi pártja, az UDPS (Union pour la Démocratie et le Progrès Social), amelynek sok támogatója van Kinshasában, a fővárosban, valamint Nyugat- és Kelet-Kasai gyémántlelőhelyekben gazdag tartományaiban. Az UDPS nem vett részt az átmeneti kormányban, és annak az aggodalmának adott hangot, hogy a hatalmon lévők javára meghamisítják majd a választási eredményeket.

* * *

Laurent Monsengwo Pasinya, Kisangani érseke, a kongói püspöki konferencia elnöke is a választásokon való részvételre buzdítja az ország lakóit. A Vatikáni Rádiónak adott interjújában kijelentette: a választási csalásokra vonatkozó gyanúik némelyikére megnyugtató, némelyikére nem megnyugtató választ kaptak, de „úgy döntöttünk, hogy látva a választások fontosságát az ország globális helyzetére nézve, és a szavazással kapcsolatos kihívásokat, mindenkit arra kérünk, menjen el szavazni”, olyan személyre adva le voksát, aki többek között már tanúságot tett hozzáértéséről, s aki garanciát jelent a közjó keresésében, s valóban újjá kívánja építeni az országot.

Ez a vágya a missziókban résztvevőknek is: sokan fejezik ki ezekben az órákban reményüket, hogy a mai választások egyszerűen egy első lépést jelentsenek a valódi demokrácia megvalósulása felé, amely képes mindenekelőtt felelősen gondolkodó, a köz java iránt elkötelezett embereket hatalomra juttatni, akik nem gazdasági érdekek képviselői, amelyek a múltban oly gyakran taszították háborúba és társadalmi konfliktusokba az országot. Sokan remélik, hogy a szavazás egyedülálló alkalom, hogy megoldást találjanak sok még megoldatlan kérdésre, kezdve az ország keleti részén uralkodó bizonytalansággal, a ruandai és az ugandai kormánnyal való kapcsolatok rendezésével, hiszen ezen országoknak erős érdekeltségei vannak Kongóban. A választások kimenetelétől nagymértékben függhet a Nagy Tavak vidékének jövője.

Korazym.org/Magyar Kurír

Kép: www.globalsecurity.org, IRIN, www.hfph.mwn.de