Ambarus plébános a látogatás előtt nyilatkozta: „Fogadni a Szentatyát, aki a világ másik végéről érkezett, és akinek tanítása szerint szükséges a periférián élők támogatása, csodálatos és egyben természetes esemény is a plébánia számára, amely elsősorban a lelki összetartozás helyszíne”. A városnegyed sajnos nem kínál fel semmiféle közösségi, kulturális eseményt, lehetőséget, ezért a plébánia évről évre a mintegy 15 ezer lakos számára egyre fontosabb találkozási ponttá válik.
A plébániát 1985 októberében alapították. 1997-ben II. János Pál pápa tett itt látogatást, amelyet követően egyre sürgetőbbé vált egy új templom építése a rohamosan növekvő közösség igényeinek megfelelően. 2010-ben Agostino Vallini bíboros szentelte fel az új templomot, melynek egyik jellegzetessége a fény, amely 28 ablakon keresztül világítja meg a liturgikus teret. A másik érdekesség a háromszög formájú alaprajz, amely számos helyen feltűnik a templomban és a hozzá tartozó térségben.
A pápát a szentmise elején Benoni Ambarus plébános köszöntötte, akinek szavaira a Szentatya így válaszolt: „Tetszik, hogy azt mondtad, a perifériának van negatív és pozitív értelme. Tudod miért? Mert a valóságot jobban meg lehet érteni a perifériákon, mint a központból nézve”.
„A Ferenc pápa köszöntötte a családokat, a betegeket, a plébániai kisegítőket. Jelentős újdonság, hogy a plébániai szentmise bemutatása előtt mintegy félórán át, a Szentatya nyolc hívőt meggyóntatott. A szabadtéri szentmisén a Szentatyával koncelebrált többek között Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke, valamint Guerino Di Tora, Róma északi szektorának segédpüspöke.
Homíliájában a Szentatya Szentháromság vasárnapjának ünnepét egy katekéta egyszerűségével magyarázta el a gyermekeknek. A pápa kérdés-felelet formájában mondta el szentbeszédét, élénk párbeszédet folytatva a plébánia elsőáldozós gyermekeivel. A Szentatya, a plébánia nevéből kiindulva utalt rá, hogy Szűz Mária sietve útnak indult, hogy segítsen várandós unokanővérének, Erzsébetnek.
A pápa megjegyezte: Mária elment, hogy segítsen. A Szűzanya mindig ilyen. „Nem mondta azt, hogy gyermeket várok, és saját egészségemmel kell törődnöm. Biztosan vannak barátnői unokanővéremnek, akik majd segítenek neki. Érezte, hogy sietve el kell mennie. Azért ment, hogy segítsen, nem pedig azért, hogy dicsekedjen, és ezt mondja unokanővérének: figyelj csak, itt most én parancsolok, mert én vagyok Isten édesanyja! Nem, nem mondta ezt. Elment, hogy segítsen. Mária a mi édesanyánk, aki mindig sietve eljön, amikor szükségünk van rá. Soha nem feledkezik meg gyermekeiről. Amikor gyermekei nehézségekkel néznek szembe, vagy szükséget szenvednek és fohászkodnak hozzá, Mária segítségükre siet. Ez biztonságot ad nekünk, annak a biztonságát, hogy édesanyánk mindig mellettünk áll.” A Szentatya bizalmasan azt is megvallotta, hogy szeretné hozzá tenni a Mária litániákhoz a következő fohászt: „Miasszonyunk, aki sietve jössz, imádkozz értünk!”
A pápa ezután a Szentháromságos misztériumról beszélt. „Ez a keresztény élet: beszélünk az Atyával, beszélünk a Fiúval és beszélünk a Szentlélekkel. Az Eucharisztikus kenyérre utalva kifejtette: a keresztények számára a Jézussal való szeretetközösség nyújt erőt. Jézus velünk halad, segít nekünk, vezet bennünket és megtanítja, hogy hogyan folytassuk utunkat. Erőt ad ahhoz, hogy mindig előbbre haladjunk. Mindnyájan gondoljunk erre – mondta a pápa, majd így folytatta: Az Atya életet adott nekünk. Jézus üdvözített bennünket, elkísér, vezet, támogat, tanít. És a Szentlélek? Mit ad nekünk a Szentlélek? Szeret bennünket! A Szentlélek szeretetet ad nekünk”.
A látogatás végén, mielőtt felszállt volna helikopterére, hogy visszatérjen a Vatikánba, a következő szavakkal fordult a plébánia közösségéhez: „Köszönöm szépen a fogadtatást. Örülök neki, hogy ilyen élénk plébániátok van, ennyi sok gyermekkel. Ez áldást jelent. Továbbra is haladjatok ezen az úton, támogassátok a plébánost, folytassátok munkátokat és imádkozzatok értem. Ne feledjétek: imádkozzatok értem”.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír