Változások várhatók a Vatikánban

Az év elején ismét felröppent a hír, hogy februárban a pápa esetleg új bíborosokat nevez ki. A személyi változásokat indokolhatja, hogy az új pápa másokkal kíván szorosabban együttműködni, mint előde, de a kánonjog előírásai is, melyek értelmében 75 évesen minden püspöknek be kell nyújtania lemondását. Bár a pápa tovább is igényt tarthat a korhatárt betöltők szolgálataira, a bíborosok minden megbízatása automatikusan megszűnik 80. életévük betöltésekor. Jelenleg pedig a Római Kúria több vezetője is elmúlt már 75 éves. Az egyház „szenátusát” jelentő Bíborosi Kollégium létszáma közben a jogszabály által meghatározott 120 fő alá csökkent és az első félévben további három bíboros tölti be 80. évét, és kerül ki ezzel a pápaválasztók sorából.

A szervezeti átalakítások terveire a pápának még bíboros korában tett nyilatkozataiból lehet következtetni. Ratzinger ugyanis könyveiben és interjúkban is hangot adott elégedetlenségének az egyházi bürokráciát illetően. A jelenlegi hivatali struktúrát II. János Pál alakította ki, és sokak szerint a különböző hivatalok között több a felesleges átfedés és párhuzamosság.

A részletek nem ismertek még, ami számtalan találgatásra ad okot. Nem minden megfigyelő gondolja, hogy XVI. Benedek már a közeljövőben megválna Angelo Sodano bíboros államtitkártól, de abban egyetérteni látszanak, hogy Piero Marini érsek, a pápai főszertartásmester „más fontos hivatalra” kap kinevezést.

A pápai szertartásmesteri hivatal vezetőjét mindenki jól ismeri, aki látott már pápai szentmisét. A szigorú tekintetű, mindig a pápa közelében álló érsek az évek során nagy hatalomra tett szert, mert II. János Pál állítólag szabad kezet adott neki liturgikus téren. Marini pedig ki is használta a helyzetet és időnként olyan formai újításokat is bevezetett, amelyekkel sokan nem értettek egyet a Vatikánban. Ilyen volt egy-egy nagyon „modern” stílusú liturgikus öltözék, vagy egy esetben afrikai táncok beillesztése a pápai misébe.

XVI. Benedekről pedig ismert, hogy a hagyományos formákat kedveli és a II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reform nem minden eredményével ért egyet. Marini érsekkel való ellentéte már szolgálatának kezdetén megnyilvánult. A pápa elsődleges törekvése, hogy a liturgikus szimbólumok ne váljanak üres jelekké, hanem megmaradjon mögöttes tartalmuk. Ezért a pápai hivatalt jelképező halászgyűrű esetében is ragaszkodott ahhoz, hogy az, eredeti funkciójának megfelelően, valóban pecsétgyűrű formájú legyen, szemben az elődje által viselt egyszerűbb ékszerrel.

A Vatikánban vegyes érzelmekkel tekintenek az új kinevezések elé. A hivatalok betöltésében hagyományosan nagy szerepe van a Pápai Egyházi Akadémián végzetteknek. A Szentszék diplomataképzőjeként működő iskolának éppen az a feladata, hogy nunciusokat és egyéb hivatalvezetőket képezzen. Azonban ahogy ez lenni szokott, a volt hallgatók közötti informális struktúrák meghatározókká válnak a kinevezési és előmeneteli gyakorlatban. Ha a pápa az Akadémia növendékei közül kerül ki (VI. Pál), vagy szolgált a vatikáni diplomáciában (XII. Piusz, XXIII. János), természetes módon elfogadja ezt a rendszert. A „kívülről” érkezett pápának pedig, (II. János Pál), belső támogatók híján szintén alkalmazkodnia kell.

Más a helyzet XVI. Benedekkel, aki bár nem volt szentszéki diplomata és nem járt az Akadémiára, mégis több évtizedes szolgálata alatt alaposan kiismerte a vatikáni hivatalok működését és az ott dolgozókat. Valószínűsíthető tehát, hogy nem könnyen hagyja magát mások által befolyásolni a fontos személyi döntéseknél.

Amikor 2005 májusában a pápa felkereste az Államtitkárságot, rögtönzött beszédében elismerését fejezte ki az ottani tisztviselőknek, akik bármely modern államigazgatással összevetve – és különösen is az EU-hoz képest, jegyezte meg – feltűnően kevesen vannak, mégis az egész világegyház ügyeit intézik. Többeknek feltűnt azonban, hogy Benedek pápa igencsak hangsúlyozta a „szakmaiságot”, mint alapvető kritériumot, amiből arra következtettek, mégsem teljesen elégedett a hivatal működésével.

Sokan már a tavaly októberi szinódus befejezése után várták, hogy miután levezényelte a még előde által kezdeményezett programot, XVI. Benedek immár hozzálát saját elképzelései megvalósításához. A változások akár egyszerre is megvalósulhatnak, de nem kizárt, hogy hónapokig eltartanak. Végtére a Vatikánban némileg más időszámítás érvényesül: a világ talán legrégibb ma is működő hivatali struktúráját nem lehet egyik napról a másikra átalakítani.

Érszegi Márk Aurél
Vatikán-szakértő